2016. június 24., péntek

Zsaruk

Figyelmeztetés: Nehogy bárki elkövesse azt a hibát, hogy akár egy pillanatig is komolyan veszi ezt az irományt.

1

            Tyrion Lannisternek a szokásosnál is pocsékabbul indult a napja; rögtön, ahogy kilépett lakása ajtaján, a házmester fogadta, hogyha nem fizeti ki a lakbért két héten belül, akkor szedheti a sátorfáját és kereshet magának új szállást. És ami azt illeti, Tyrion rohadtul csóró volt. Az ember azt gondolná, hogy a helyi rendőrség egyik őrmesterének azért csak jut egy párna, amire esténként hajthatja a fejét, vagy legalább egy párnahuzat.
            De nem annak, akiről alig egy hete leperelték a gatyáját is, amiért kezet mert emelni a drágalátos nővére varangyfejű fiára, aki nem csak hogy olyan magas szinten űzte a szemtelenséget és a mocsadékságot, hogy lassan szobrot érdemelt érte, de ezenfelül képes volt olyan abszurd dolgokat is kitalálni amik Tyriont egyre rosszabb és rosszabb színben tüntették fel. A végére lassan már ott tartott, hogy nem csakhogy megpofozta de egyenesen az életére tört és a halálát akarta és lévén, hogy az esetet – minő meglepetés - , apjuk Tywin bírálta el, természetesen a nővére Cercei került ki győztesen a perből.
            És ha ez nem lett volna elég a nyakába varrták a mai napon a rendőrőrsre érkező újoncok körbevezetését és betanítását is.
Egy szóval az élet nem volt még szarabb.

v

            Tyrion őrmester fájdalmasan sóhajtva végigpillantott a négy ragyogó arcú újoncon, akikről tudta, hogy halványlila fingjuk sincs, mire jelentkeztek. Hogyne tudta volna, hiszen annak idején ő is épp ilyen lelkesen lépett be ebbe a koszos egérlyukba, amit jobb napokon rendőrségnek neveztek. De inkább csak csúfoltak.
- Na jó – szusszantott – Tyrion Lannister vagyok és a következő hetekben én leszek az a faszkalap aki megpróbál rávilágítani, hogy életetek legnagyobb hibáját követtétek el, amikor beléptetek azon az ajtón.
- Igeeeenis! – tisztelgett a testes fiú, aki a Samwell névre hallgatott és akiről Tyrion elképzelni sem tudta, hogy mégis mi a francot keres itt.
- Rajtad meg miért nincs még egyenruha szöszi? – kérdezte Tyrion az egyetlen nőnemű újonctól, akinek koptatott farmernadrágja, ujjatlan Imagine dragons feliratú pólója, és derékig érő szőke göndör haja volt. (Persze a hosszú szőke hajat nem tiltotta a szabályzat, de hát mégiscsak különös volt errefelé)
- A nevem Daenerys Targaryen és azért nincs rajtam a megfelelő öltözet, mert nincs a… méretemben – felelt a lány.
- Mi az, hogy nincs a méretedben? És mégis mi a jó ég ez a név…
- Holland. Végül is van a méretemben, de mégsem jó rám – tűnődött el.
- Anélkül az egyenruha nélkül itt nem léteztek, értve vagyok? Szóval nyögd már ki drága, hogy mi a problémád vele?
- Csak férfi egyenruhák vannak.
         Igaz ami igaz, az őrségen nem nagyon voltak jellemzőek a nők. Legalábbis itt Kingslandingben nem. Az egyedüli talán csak Brienne Tarth volt, akinek meg nem nagyon voltak gondjai a férfi mérettel, hiszen magas, megtermett nő volt, aki mellett Tyrion csak még apróbbnak érezte magát.
- És? Varrjunk neked estélyi ruhát, Dájnír…Dínomdánom, hogyarákbahívnak?
- A Dany is megfelel – ajánlotta fel a lány.
- Legyen. Szóval?
- Túl nagy a mellem – felelte a zavar és a szégyenérzet legkisebb jele nélkül a lány, mire a mellette álló fekete bozontú nyurga srác fulladozni kezdett a nevetéstől.
- Na baszd meg – fagyott Tyrion arcára a döbbenet.
- Jól meg mondtad ribi – emelte fel a kezét a negyedik delikvens, Loras Tyrell, Dany pedig minden gond nélkül belecsapott a felkínált tenyérbe.
- Pofa be taknyos! – lépett közelebb fenyegetően Tyrion a fiúhoz, majd értetlenül a levegőbe szagolt. – Ez női parfüm rajtad?!
- Igen, miért? Talán gond? – igazította meg aranybarna fürtjeit Loras, miközben Tyrion háromszor fojtotta meg magát fejben.
- Ez a rendőrség a rohadt életbe is! Te meg hagyd már abba a nevetést Snow vagy esküszöm, agyonverlek ezzel a másik fogyatékossal! – figyelmeztette Tyrion Jont, akit az itt dolgozó bátyja, Robb révén már volt alkalma megismerni.
- Bocsánat csak…-
            Még mielőtt Jon befejezhette volna, a mellette álló Dany akkorát öklözött a hasába, hogy menten összecsuklott volna, ha a maradék büszkesége a talpán nem tartotta volna.
- Na jó ezt most azonnal fejezzék be! – vette elő a hivatalos hangját Tyrion, de mind hiába, mert az újoncok már rég kicsúsztak a kezei közül.
- ’gen is! – mondta Sam, az egyedüli aki figyelt az őrmesterre.
- Neked meg mi bajod van kislány? – förmedt Jon Danyre.
- Kislány? Letépem a töködet!
- Ezaz! Totál girlpower van – boxolt a levegőbe Loras.
- Te pasi vagy cseszd meg! – szólt rá Tyrion.
- Ez most diszkrimináció, kérdem én tisztelettel?
- Hol vagy te baszod, a bíróságon?
Közben Daenerys ráugrott Jon hátára és úgy kezdte püfölni a fiút, aki erre megharapta őt.
- Te meg hagyd már abba a tisztelgést a jó ég áldjon meg!
- Igenis! – kiáltotta Sam és olyan erősen a fejéhez lendítette a kezét, hogy a földre rogyott és elájult.
- Óhogyaza…

v

            Tyrion Lannister egy törpe volt – ha esetleg még nem esett volna erről szó -, az az hogy törpe növésű egyén, de őt ez egyre kevésbé zavarta. Egyre jobban szeretett észrevétlenül elsuhanni az emberek mellett, akik sosem néztek lefelé. Akik sosem néztek rá. Egyre jobban imádta a család szégyene szerepet, hiszen lényegében ez is csak egy újabb lehetőséget adott neki az örege bosszantására.
            De most a bátyja, Jaime tökéletes Lannister érkezésére várva úgy érezte sosem volt még ilyen kicsi. A bátyja nyomozó volt. Olyan igazi. Igazi esetekkel, pilóta napszemüveggel, ballonkabáttal és minden egyéb szükséges kellékkel. És Tyrion tudta, hogy csak valami nagyon nyomozós oka lehet arra, hogy az ő körzetükbe látogasson.
- Na, milyenek a pisisek? – kérdezte Bronn ahogy belépett az irodájukba.
- Egy rakás szerencsétlen – dünnyögte borúsan Tyrion. – Egy disznó, egy bögyös, egy homár és persze Snow, akit elvert a bögyös.
- Nem vagy te kicsit előítéletes barátom? – röhögött fel jóízűen a férfi.
- Törpe vagyok. Megtehetem.
- Ja tényleg – csapott a homlokára Bronn. – Mindig elfelejtem.
- Amúgy meg, nem a te dolgod lenne betanítani őket?
- De. Csak már nagyon untam ezért mondtam a főnöknek, hogy idén te úgy is örülnél egy kis plusz juttatásnak – vont vállat Bron, aki Danyhez hasonlóan nem viselte a rendőrség előírt egyenruháját, de ő sosem volt hajlandó rá, így már hozzászoktak. Helyette egy kinyúlt és kopott Adidas melegítő volt rajta, amiben inkább hasonlított egy lezüllött tesi tanárra, mint egy kötelességtudó zsarura.
- Kedves tőled – morogta Tyrion.
- Tudom. Nem kell hálálkodnod. A főnök is megörült, hogy végre szorgoskodsz valamit.
- Renly már annak is örül, ha bejövünk dolgozni, szóval nem mondtál újat…
            Renly Baratheon a világ leglelkesebb főnöke volt, már ahhoz képest, hogy hol kellett dolgoznia. A polgármester kisöccseként várható volt, hogy valami fontos posztot fog betölteni a város életében, de Tyrion úgy vélte, hogy ennek az őrségnek a vezetésénél még a pincérkedés is fontosabb feladat lett volna. De egy rossz szavuk sem lehetett, hiszen a lelkesség mellé, empátiát is osztott neki az ég. Talán kicsit túl sokat is. Így ha Bronnal néha napján hamarabb távoztak, vagy épp későn érkeztek semmi probléma nem lett belőle.

v

            Jaime Lannister egy svájci óra volt. Ennél helytállóbb megállapítást pedig még senki sem hallott ezen a világon. Pontban délbe ott állt Tyrion asztala előtt, a maga ragyogó pompájában, ami fénylő aranyként sütött végig a szürke kis irodán.
- Szép jó estét bátyám – állt fel Tyrion a székéből, hogy kezet nyújthasson.
- Estét? Dél van – mosolyodott el Jaime.
- Tudom, de Bronn mégis alszik – bökött a fejével a másik sarokban lévő asztalon alvó férfi irányába, aki most mintha megneszelte volna, hogy róla van szó, horkantott egy hangosat. – Nem akarom összezavarni.
- Vagy úgy. Akkor esetleg menjünk ki, nehogy felkeltsük – ajánlotta fel Jaime.
- Mm-hm rendben. Bár szerintem egy atombombára se kelne fel.
            Jaime nesztelenül kilibbent az ajtón, Tyrion pedig úgy becsapta azt, hogy az üvege kitört volna, ha Bronn egy éve ki nem töri egy bicskával.
- Szóval – állt meg tétován bátyja előtt Tyrion.
- A maffia gondok miatt jöttem – mondta Jaime.
- Ja, igen a maffia – dünnyögte Tyrion.
            Mint minden valamire való városban, Kingslandingben is volt maffia. De ez a maffia pont olyan lusta volt, mint a rendőrség, így nem sok vizet zavartak. És igazat megvallva sosem csináltak olyan eget rengető dolgokat, hogy abból bárkinek nagyobb gondja lett volna.
- Kaptam egy fülest az egyik beépített emberünktől, hogy ki lehet a vezetőjük – folytatta Jaime.
- Beépített ember – hümmögött Tyrion. – Ez komolyan hangzik.
- Mert az is. Évek óta próbálom rajtakapni ennek a bűnszövetkezetnek a fejét.
- És mire jutottál?
- Egy álnév. A főnökük álneve – Jaime kicsit közelebb hajolt öccséhez, mintha attól félt volna, hogy bárki arra nem méltó meghallja, amit mondani fog. – Kisujj.
- Kisujj?
- Pontosan. Különös álnév, nem mondom, de én rá fogok jönni, ki a viselője – jelentette ki eltökélten Jaime.
- Mondjuk Petyr Balish? – vetette közbe unottan Tyrion.
- Hogy mi van?
- A maffia főnök. Petyr. De azt hittem ezt már te is tudod.
- Te…végig tudtad, hogy ki vezeti a maffiát? – döbbent le Jaime.
- Nos, igen. Pont úgy ahogy mindenki itt az őrsön.
- Azt akarod mondani, hogy az egész rendőrség tisztában volt vele, hogy ki a maffia feje?
- Ja.
- És mégsem tettetek semmit?
- Nem hát.
- De…miért? – hüledezett Jaime.
- Kisujjt nem lehet elkapni – vont vállat Tyrion. – Túl…cseles. Nem érdemes időt pazarolni rá.
Pár pillanatnyi kínos csönd után Jaime szólalt meg elsőként.
- Én azért megpróbálom elkapni.
- Sok sikert – bólintott Tyrion. 
- Öhm – folytatta Tyrion.
- Igen?
- Te haragszol rám? – kérdezte.
- Miért haragudnék?
- A Joffrey ügy miatt. Most beszélünk először azóta.
- Tudom, hogy nem próbáltad megölni, ha erre gondolsz – felelte Jaime.
- Nem erre gondoltam.
- Tudom.

v

            Loras megpróbálta megtalálni a megfelelő pózt egy tökéletes „első nap a melóban” selfiehez, miközben Jon és Dany úgy tűnt épp szkanderezni készültek, Sam pedig a telefonján játszott, mikor Tyrion belépett.
- Úgy látom nincs túl jó kedve – súgta oda Dany Jonnak, aki erre vadul bólogatni kezdett.
- Na jó gyertek szarosok – sóhajtott Tyrion. – Körbe vezetlek titeket.
- Pill – tartotta fel mutató ujját Loras, miközben még mindig magát fotózta a telefonjával. – Oksi. Készen van.
- Akkor most játsszuk azt, hogy futólépésben kihúzod a segged és én meg megpróbálok nem behúzni neked – mutatott az ajtóra Tyrion idegesen fújtatva, mire Loras vállat vont és ki szökdelt azon.

- Itt fogtok kajálni – mutatott körbe Tyrion az apró ebédlőben, amelyben csupán két asztal és egy hűtő foglalt helyet. – Vagy menet közben, mint mindenki más.
- Van büfé? – kérdezte Sam aggódó tekintettel.
- Nem nagyon. De neked még annyira sincs.
- Már megint az előítéleteheheeek – trillázta Loras a háttérben.

- Ez az edzőterem – mondta mikor már mindenki beérte és megálltak a konditeremben.
- Csúcs – kommentálta Jon.
- Ugyan már kócos, nem kell úgy tenned, mintha valaha is jártál volna ilyen helyen – paskolta meg a vállát Dany.
- Gyerekek, fejezzétek be – sóhajtott Tyrion. – Mintha egy óvodába lennénk.

- A klotyó. Remélem azt nem kell elmondanom, hogy itt mit fogtok csinálni.
- Ööö.
- Nem fogom elmondani.

- Rendőr kutyák nincsenek? – kérdezte Sam.
- Egyetlen kutyavezető-rendőrünk van, ő meg el nem mozdul mellőle.
- De ha lenne is több nyilván nem itt tartanák, te nagyokos – mondta Jon.
- Valaki nagyon érti a dolgát – dünnyögte Dany.
- Ha tudni akarod a bátyám, Robb az a kutyavezető-rendőr, akiről az őrmester beszélt – magyarázta Jon. – És én is el fogom végezni a képzést hozzá, hogy az lehessek.
- Jaj de felvágós – súgta a lány a kuncogó Lorasnak.
- Hogy is várhatnám el, a körömfestés mesterétől, hogy bármit is értsen az állatokhoz – vetette oda Jon.
- Ó igen?
- Na már megint kezdik.
- Három vadászgörényem van otthon – húzta ki magát Dany.
- Na és? A te hörcsögeid mégis milyen házőrzők lehetnek? – röhögött fel Jon. – Bezzeg az én gyönyörű Szellemem. Igazi csehszlovák farkaskutya.
- A vadászgörények nem rágcsálók, hanem ragadozók te nyomorék!
- Kuss! – szólt rájuk Tyrion, mire Jon és Daenerys vonakodva ugyan de abbahagyták a veszekedést. – Most bemegyünk a főnkhöz.
- Én meg azt hittem engem rúg ki hamarabb – hümmögött Loras, mire Tyrion leintette.
- Senki se lesz kirúgva. Egyszerűen csak ez a szokás.

Renly Baratheon irodája kisebb és talán még póriasabb is volt, mint Tyrioné és Bronné. A csupasz falak, szegényes berendezés és kopott, egyszerű bútorok is tükrözték a gazdájuk szerény és visszafogott lelkivilágát.
A rendőrőrs főnöke éppen az asztala fölé görnyedve töltött ki nyomtatványokat, hitelesített jelentéseket és művelt egyéb fölöslegesnek tűnő formális dolgokat, amikor Tyrion és a négy rendőr palánta megálltak előtte.
- Főnök – köszörülte meg torkát az őrmester.
- Áh Lannister – motyogta Renly anélkül, hogy felnézett volna. – Örülök, hogy látlak.
- Az az, hogy hallasz – helyesbített Tyrion.
- Hm?
- Ja semmi.
- Az újoncok már i…- kezdte volna Renly, de közben felnézett és szembetalálta magát a rendőrség legújabb díszpéldányaival. – Ó.
- Itt vannak, igen uram – bólintott Tyrion.
- Oh nagyon örvendek, igazán – pattant fel esetlenül a fiatal főnök a székéről, hogy köszönthesse őket. – Olyan jó látni, hogy még vannak, akik emellett a pálya mellett döntenek.
Kicsusszant az asztala mögül, de sajnos megbukott a sarkában, így ha Tyrion nem kapja el időben, akkor a földre zúg.
- Jaj nekem – szedte rendbe magát Renly, miközben Jon minden erejével azon volt, hogy ne röhögje pofán a leendő főnkét.
Renly Baratheon egyesével kezet fogott az ifjú pályakezdőkkel, gondosan ügyelve rá, hogy el ne mulasszon mindegyiküknek bemutatkozni és sugárzóan rájuk mosolyogni.
- Hogy magának milyen puha keze van főnök úr – közölte őszinte ámulattal Loras – Használ valami kézkrémet, hm?
- Öhm…igen…aza…izé igen – pirult fülig Renly, miközben a fiatal rendőr tovább simogatta a kezét.
- Nahát, ez igazán rendkívüli.
- Köszönöm.
- Olyan selymes mintha…-
- Tyrell! – kiáltott rá Tyrion. – Állítsál magadon! Legyél szíves…
- Jó na – engedte el a főnöke kezét Loras, majd szélesen az őrmesterre mosolygott. – Most jó?
- Tökéletes – bólintott Tyrion.

v

Tyrion ágya kőkemény volt. Aztán ahogy kinyitotta a szemét rá kellett jönnie, hogy ez azért lehet, mivel az ágya egy asztal volt. Már harmadik napja, hogy az irodájában alszik, ugyanis nem tud eleget fizetni a házmesternek.
Nagy nehezen feltápászkodott és öntött magának az asztalon pihenő poharába még egy kis bort. Korán volt még. Senki sem dolgozott ilyenkor, Tyrion azonban meg mert volna esküdni, hogy valaki van itt. Csörömpölést hallott, ezért elindult a hang irányába.
Az edzőteremben talált rá Jon Snowra, aki épp Samet próbálta bekönyörögni a futógépbe. Tyrion, a poharát fegyverként maga elé tartva lépett oda hozzájuk.
- Sam – erősködött Jon. – azzal nem mész semmire ha csak ott ülsz a földön.
- Elfáradtam – motyogta a fiú.
- Alig egy negyedórája kezdtük – ingatta a fejét Jon. – Te mondtad, hogy szeretnéd edzésbe hozni magad.
- Nahát fiúk – lépett oda hozzájuk Tyrion. – Mi jót csináltok itt ilyen korán?
- Edzünk – vágta rá Jon.
- Azt értem, de miért hajnalban teszitek ezt?
Jon egy pillanatig habozott, aztán ahogy meglátta, hogy Sam bólint neki, folytatta.
- Sam nem szeret a többiekkel edzeni.
- De Jon megígérte, hogy segít nekem – mondta lelkesen a fiú. – Mert hát, elég lusta vagyok…vagy mi.
- Na jó – sóhajtott Tyrion, majd elmosolyodott. – De ne törjetek össze semmit.
- Köszönjük őrmester – bólintott Jon hálásan.
Tyrion szépen lassan kioldalgott. Alig két hete ismerte meg az újoncokat, de egyre inkább kezdtek a szívéhez nőni, még ha néha nehéz is volt velük. Elfeledtették vele a gondjait.

v

Petyr Baelish nyugodt ember hírében állt. Sőt ami azt illeti, nagyon messzire kellett mennie az adott illetőnek, ha ki akarta őt hozni a sodrából. Most azonban, ahogy végigtrappolt a rendőrség egyik folyosóján, úgy fortyogott akár egy kitörni készülő vulkán és meg sem állt a rendőrfőnök ajtajáig.
Renly éppen telefonált valakivel, amikor kopogás nélkül rátörte az ajtót, így gyorsan közölte a vonal másik végén hallgató illetővel, hogy most le kell tennie és majd visszahívja. Azután várakozva nézett a Kisujj néven híressé vált maffiavezérre, aki épp most döntött úgy hogy ellátogat a helyi rendőrőrsre.
- Segíthetek, Mr. Baelish? – kérdezte Renly őszinte kíváncsisággal.
- Kezdhetné azzal, hogy megmagyarázza, mégis mihez kezdjek ezzel?! – nyomott egy papírdarabot a rendőrfőnök asztalára.
- Próbált már csákót hajtogatni? Én magam remek papírhajót tudnék készíteni belőle, ha ez segítene – ajánlotta fel Renly készségesen.
- Ne szórakozzon velem! Ez egy felszólítás! – csapott az asztalra idegesen Kisujj.
- Na na na, mi van itt? – lépett be az irodába Tyrion Lannister.
- Ma kaptam egy levelet, amelyben azt írják, hogy amennyiben nem működök együtt az egyik épületem átkutatásában, bíróság elé citálnak – fortyogott Kisujj.
- Mégis miért akarnánk átkutatni az egyik klubodat Baelish? – vonta fel egyik szemöldökét Tyrion.
- A vád, egy LSD labor üzemeltetése – olvasta Renly a papírról.
- Mélységesen felháborít, hogy ilyesmikkel vádolnak!
- Talán nem igaz? – kérdezett rá Tyrion, mire Kisujj szúrósan nézett rá.
- Nem azt mondtam, hogy nem igaz, csupán annyit, hogy felháborít – sziszegte a férfi.
- Ezt mondjuk meg tudom érteni – hümmögött Tyrion.
- Azt hittem megállapodtunk – fordult Kisujj Renlyhez. – Maguk nem zargatnak engem én pedig önöket.
- Igaza van főnök – sóhajtott Tyrion. – Ez azért nem tisztességes.
- Na ugye.
- De – hebegett Renly – nem én jelentettem fel és a levél sem a rendőrségtől jött.
- Hanem? Ugyan ki mástól jöhetett volna?!
- A WNYI-től – válaszolta a főnök.
A WNYI, nem jelentett mást, mint a Westerosi Nyomozó Irodát, ha esetleg valaki nem tudta volna. Westeros szövetségi szintű nyomozószerve, amelynek célja az ország elleni bűncselekmények felderítése volt. Itt dolgozott, többek között Tyrion bátyja is.
- Hogy mi csoda? – döbbent le Kisujj és kitépte Renly kezéből a lapot. – A rohadt életbe.
- Jaime – sóhajtott Tyrion elgyötörten, mivel arra gyanakodott, hogy aki elérte, hogy átkutassák Kisujj egyik klubját az nem lehetett más, mint a bátyja.

v

- Loras, tedd már le a mobilodat egy percre – sóhajtott Dany.
- Tyrell a kurva anyádat, nem érünk rá egész nap! – szólt most Jon ékesen.
- Légyszi – próbálkozott Sam.
- Mi jövünk drága és már csak negyed óra van az ebédszünetünkből – mutatott rá a lényegre Daenerys, miközben egy baseball ütőt tartott Loras felé, akinek úgy tűnt esze ágában sincs figyelni társaira. Egyre csak a telefonján pötyögött valamit.
- Na jó ha Lady Loras nem hajlandó ütni akkor mi jövünk Sammel – mondta Jon és megpróbálta elvenni a baseball ütőt, amire egyébként a Stark nevet festették.
- Jó-jó megyek már – csúsztatta a zsebébe a telefonját.
- Megtisztelő…
- Mi volt ilyen sürgős? – érdeklődött a lány.
- Randim lesz – mondta izgatottan Loras.
- Már megint? – kérdezett vissza Jon. – Ez már a harmadik a héten, pedig csak kedd van.
- Második a héten, de az előző héten is volt egy, valóban – javította ki Loras.
- És ugyanazzal az illetővel?
- Igen.
- Na ne mááár – lökte oldalba Dany a barátját. – Tudom, hogy még csak egy hónapja ismerlek, de ahogy én látom, tőled már a randizás is szokatlan.
- Igen tudom – felelte izgatottan a fiú. – De ő egészen más.
- Jaj de kis romi itt mindenki – nyöszörögte Jon. – Folytathatnánk a meccset?
- Fogd már be kócos! – szólt a fiúra Dany. – Ez igenis fontos. Neked aztán fingod sincs az ilyen dolgokról. Sőt nem tudsz te semmit, Jon Snow.
- Az exem is mindig ezt mondja – dünnyögte Jon, aztán kirázta a hideg.
- Szóval – fordult megint Lorashoz. – Milyen a srác?
- Srác? – döbbent le Jon.
- Te tényleg sötét vagy – sóhajtott Daenerys.
- Hát – kezdte Loras. – Ő olyan nagyon kedves és udvarias, hogy belepusztulok. A szemei pedig olyan gyönyörűek…Istenem. Elveszik benne az ember.
Dany közbe sóhajtott egy nagyot.
Jon a szemét forgatva mordult egyet.
Sam pedig pislogott.
- De ugyanakkor talán túl óvatos. A csóknál még nem jutottuk tovább. Pedig rólam van szó. De azok a csókok, anyám. Olyan nyers és…-
- Eleget hallottam – emelte kezeit Jon megadóan a magasba.
- Állj már le – verte fejbe Dany.
- Szarosok – jelent meg Tyrion a folyosón, amin a többiek lézengtek.
- Őrmester – tisztelgett Sam.
- Tudom, hogy szünetetek van, de lenne egy kis feladatom számotokra. – kezdte Tyrion. – Nagyon fontos, az egész város érdekében, hogy elintézzük ezt.
- Mi lenne az? – kérdezte Jon.
- Ki kell söpörnünk egy LSD labort.

v

- Ezt hova rakjam? – kérdezte Loras egy karton dobozzal a kezében.
- Mi van benne? – kérdezte Baelish.
- Kéncsövek.
- Akkor a furgonra vele. Mehet a többi közé – mondta Kisujj, mire Loras csak bólintott és kiment az épület előtt parkoló kocsihoz.
- Jon – súgta oda Dany a mellette sepregető fiúnak, aki a fülében dübörgő Another brick in the wall című számtól nem hallott semmit, ezért a lány inkább jó erősen belecsípett a karjába. – Figyelj már!
- Megvesztél asszony? – szisszent fel Jon, mire a lány gyorsan lepisszegte.
- Befognád? – kérdezte mire Jon bólintott és Dany folytatta. – Nem tetszik ez nekem. A rendőröknek nem ez a dolguk.
- Hát mondjuk, még csak egy hónapja vagyunk zsaruk – mélázott el Jon. – Ki tudja, mi tarozik a munkaköri leírásunkba…
- Szedd már össze magad kócos – szólt rá Dany és kezei közé fogta Jon zavarodott fejét, hogy felé forduljon. – Ez egy LSD labor. Nem érted, hogy ez illegális?
- Anélkül is érteném, hogy szétroppantod az álkapcsom Dany – mondta Jon, mire a lány elengedte. – Köszönöm.
- És mit akarsz tenni?
- Ki mondta, hogy akarok bármit is tenni?
- Ugyan Dany – mosolyodott el Jon és összeborzolta a lány haját.
A szoba ajtaja lassan kinyílt és egy nagyjából Danyékkel egyidős lány lépett be rajta, akinek vörös haja egy hosszú fonatban lógott a háta közepéig.
- Bazd meg – úgy tűnt mintha Jon tüdejéből az összes levegő távozott volna egy sípoló hang kíséretében.
- Mi van? – ijedt meg Dany.
- A húgom – mondta Jon. – Sansa?
- Jon – úgy tűnt a lány legalább annyira megdöbbent, mint a bátyja, mégis elmosolyodott és meglelte őt. – Mit keresel itt?
- Te mit keresel itt?
- Öhm itt dolgozom – mondta Sansa.
- Itt? De azt mondtad találtál egy titkárnői állást! Apa még jegyzetfüzetet is vett neked.
- Ami azt illeti, Sansa valóban titkárnő – jelent meg Kisujj a lány mellett. – Méghozzá az enyém.
- Egy maffiafőnök titkárnője vagy? – háborodott fel Jon. – És azt mondta az enyém? Mi az, hogy az enyém? Nem a tulajdona!
- Nyugodj meg Jon – intette le Sansa óvatosan a bátyját. – Nincs semmi baj. Nem vagyok rabszolga és a munkámmal sincs semmi gond. Ami azt illeti, elég sok pénzt keresek itt.
- Ezt értem, de..-
- Ne aggódj – zárta le a beszélgetést Sansa, majd Kisujjhoz fordult. – Ezeket hová tegyem?
- Mik azok? – kérdezte a férfi és átvette a lány kezében lévő iratokat.
- Számlák, kimutatások…
- Áh ez esetben eltüntetnéd, kérlek? – adta vissza a papírköteget.
- Iratmegsemmisítő?
- Tökéletes – vigyorodott el Kisujj. – Köszönöm kedvesem.
- Azt mondta kedvesem?! – sziszegte Jon, mire Dany ösztönösen elé ugrott mielőtt még Baelishnek ment volna.
- Igazság szerint én úgy vélem, jogomban áll kedvesemnek szólítani akárkit akit csak akarok – jegyezte meg Kisujj.
- Letépem az arcát!
- Snow! – kiáltott rá Tyrion aki ekkor lépett be az ajtón. - Fejezd be!
- Egyáltalán mi a jó francért vagyunk itt őrmester?! Ez egy mocskos maffiavezér!
- Ezért - adta oda Jonnak a felszólításról szóló papírt Tyrion.
- És ezzel mit kezdjek? Hajtogassak belőle papírcsákót?
- Vajon mire tanítanak titeket, rendőröket - tűnődött el Kisujj.

v

Tyrion irodájának ajtaján kopogtattak; Renly lépett be rajta.
- Mit tehetek érted főnök? – kérdezte Tyrion.
- Elintéztétek…azt? –suttogta Renly.
- Azt?
- Ühüm. Azt a dolgot. Annak a bizonyos embernek, aki abba a bizonyos…-
- Igen-igen értettem először is – sóhajtott Tyrion.
- Nos?
- Minden rendben. Bár az újoncoknak voltak ellenvetései, de aztán alkalmam nyílt elmagyarázni nekik a helyzetet.
- Helyes helyes. Akkor már minden rendben van.
- Hacsak a WNYI nem kerít egy tanút, aki Kisujj ellen vall – morfondírozott Tyrion.
- Senkinek nincs hozzá bátorsága, hogy ellenszegüljön Baelishnek.
- Bátorság? Nem. Ehhez szimplán őrültnek kell lennie az illetőnek.

v

- Na szarosok – emelte kávéját Tyrion a magasba. – hivatalosan is lehúztatok itt egy kemény hónapot. Gratulálok. Sokan megfutamodtak volna, de ti kitartottatok.
- Ámen – intett Loras starbucksos papírpoharával.
- Az első nap azt kívántam bár pusztulnátok innen az édesanyátokba…-
- Khm – köhintett jelzés értékűen Bronn.
- De hát végül csak maradtatok – váltott hangnemet Tyrion. – Szóval hallekurvaluja, jók vagytok.
- Köszönjük őrmester – vigyorgott Jon. – Szólhatnék én is pár szót?
- Nem Snow, nem szólhatsz – intette le Bronn. – Most már zabálnunk kell, mert megjött a pizza és én rohadt éhes vagyok.
Jon durcásan visszahuppant a helyére, mire Dany bajtársiasan megveregette a vállát. Sam maga elé húzott egy óriás doboz pizzát, mire Bronn csak elismerően bólintott. Loras pedig egyre csak a telefonjával babrált, de úgy tűnt valamivel nagyon nincs megelégedve.
- Na éééés – bökte meg Dany a fiú vállát. – Mikor ismerhetjük meg a kiválasztottadat?
- Te jó ég, még csak négy randink volt – sóhajtott drámaian Loras.
- Nem csak három? – számolgatta a kezein Jon.
- A tegnap estivel együtt négy – javította ki Loras.
- Egyeseknek még van idejük randizgatni – morogta Tyrion.
- Fiatalok vagyunk – mondta Dany.
- Na ne basz. Sose jöttem volna rá – röhögött Tyrion.
Az ebédlő ajtajában Renly Baratheon jelent meg hirtelen, mire Sam azonnal tisztelegni kezdett, Loras pedig úgy tűnt a pizzáján lévő ananász szerkezetét kezdte elemezgetni.
- Áh főnök – biccentett Bronn. – Pizza nap van. Nem kér?
- Ööh nem köszönöm – válaszolt idegesen.
- Valami gond van? – kérdezte Tyrion.
- Ami azt illeti igen – ráncolta a homlokát Renly. – Tyrion én nagyon sajnálom.
- Mit főnök?
- Le kell hogy tartóztassunk.
- Hogy mi? – pattant fel először Jon.
- Ez baromság – követte Loras.
- Ha a droglaborról van szó, akkor abban mi is ugyanúgy bűnösök vagyunk! – mondta most Dany.
- Így igaz! Nem az őrmester hibája hogy…-
- Várjatok – intette le őket Tyrion majd várakozóan Renlyre nézett. – Mi a vád?
- Gyilkosság.
- Mi van? – háborgott Dany.
- Tyrion Lannister – kezdte Renly fájdalmas képet vágva. – ezennel letartóztatlak Joffrey Baratheon meggyilkolásáért. 

6 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Újonc vagyok a blogon, ezen a történeten viszont azonnal megakadt a szemem. Asztapaszta!! Hát ennek minden mondata, minden szava aranyat ért! Karakterhűség az egekben, az AU eszméletlen kreatív és ronggyá röhögtem magam. Egy zseni vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali!
      Hát nem hittem hogy valaha valaki még el fogja olvasni ezt a sztorit, de most nagyon megörvendeztettél (ööö ja az) ezzel a kommentel :) Annyira drága vagy és minden szavadat kétszázszor köszönöm, mert nagy szükségem volt most erre!/na meg amúgy is <3 És örülök, hogy így ide tévedtél!

      Törlés
  2. Jesszus, ez tökéletes. Imádom és imádlak téged is ezért és gyöngyszem és bocsáss meg, este van ~
    Több GOT AU-t a népnek! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uramatyám hát még ilyen cukit! Köszönöm, hogy írtál! Pláne, hogy este még rá tudtad venni magad, hogy idepötyögj nekem valamit^^ Nagyon sokat jelent! Köszi *u* És igyekszem! <333

      Törlés