2016. szeptember 24., szombat

Narancslé157 V.

V.
Ó szentséges éj szar

            A Hux családban nem létezett a Télapó – ugyanott végezte, mint a Fogtündér, Isten vagy akár a diéta Brendol Hux szemében; a fölösleges önámítások szemétdombján. Ezeken kívül voltak szabályok. Tilos volt a tetoválás, a testékszerek viselése, bárminemű kellemetlen viselkedés, ami szégyent hoz a családfőre (és a család többi tagjára), a szex említése, a késés és még sorolhatnák. A férfi minden elnézőséget mellőzve nevelte négy gyerekét (név szerint: Armitage, Clancy, Cathleen és Maureen) ebben a szellemben.
Akik persze éppen ezért következetesen szartak az apjuk fejére.

            A Hux család egyik szégyenfoltja már tizenhét perce szobrozott az ajtó előtt, arra várva, hogy majd egy láthatatlan erő hirtelen betessékeli a családi házba; de nem. Ezt minden összejövetelkor eljátszotta. A gyerekkori traumák és kisebbségi komplexusok melegágyaként tekintett az előtte magasodó kétszintes fehér lakásra, amit sose nevezett volna otthonának.
Kint hideg volt, dermedt kezeit összedörzsölve próbált felmelegedni; már a második cigarettájára gyújtott rá. Tél volt, olyan hó nélküli. Hux szerette a havat.
            A ház ajtaja hirtelen kinyílt. Üdv a pokolban.
- Mitty! – dugta elő az arcát (arcocskáját) egy hosszú vörös hajú nő. - Már megint késtél.
- A kurva életbe Cat, még legalább egy órát akartam itt sunnyogni – mordult rá a férfi tettetett idegességgel, majd eltartva magától a cigarettáját hagyta, hogy a lány megölelje.
- Nem jött be bátyó – kacsintott a lány, majd egy szakszerű mozdulattal belökdöste testvérét a szülői házba.
            Cathleen Hux talán az egyetlen volt a családban, akit mindenki egyformán szeretett és értékelt. Még az apjuk is. Három évvel volt fiatalabb Huxnál, pszichológusként dolgozott – ami sokkal kellemesebben csengett Brendol fülében, mint az újságíró -.
- Mit hagytam ki?
- Lemaradtál a balhéról – húzta el a száját. – Apa kidobta Techie pasiját. Mert, hogy ugye pasi. Szegény majdnem elsírta magát.
- Legalább most nem rajtam csattant a homofób ostor – vont vállat Hux, aki nem igazán döbbent már meg az apja viselkedésén.
- Szeretnél egy helyet az analitikus díványra, hm Mitty?
- Ó nem, egyszer bőven elég volt – sóhajtott feltartott kezekkel Hux, aztán –amilyen lassan csak lehetett – kibújt a kabátjából és csizmáiból.
- Hé mindenki –rikkantott Cat a nappaliba lépve – Megjött Armitage!
- Faszom – bólintott Hux mikor beérte a húgát.

December 24. – Szenteste

            A ház belülről is túl volt díszítve. Egymásba fordulva kavarogtak és csillogtak a piros, ezüst és arany árnyalatok, amik vakítóan hatottak a sötét éjszakából belépő Huxra. Csak a közeli rokonok voltak ott, de még így is túl sokan nyüzsögtek a nappaliban, mikor betoppant. Azoknak az emberek, akiket alapvetően igyekezett elkerülni, az évnek ezen napján alkalmuk nyílt órák hosszat kérdezősködni az életéről, amikre ő általában kiábrándítóan unalmas válaszokat adott. Mert ezt volt az élete. Merő unalom.
- No és hogy-hogy nem hoztad magaddal a barátnődet, Armitage? – kérdezte Elisa, Brendol Hux második felesége.
- Oh nincs senkim – ingatta a fejét Hux, miközben próbálta elkerülni, hogy bármi epés megjegyzést tegyen a nőnek, aki pontosan tudta, hogy sosem volt és nem is lesz nő nemű élettársa. Elisa Hux egyébként egy gyenge jellemű nő volt, fekete hajjal és feltűnően telt keblekkel, akit az apja két évvel azután vett el, hogy elvált Greteltől, Armitage és Clancy édesanyjától. Ezután Elisa adott életet a férfi két lányának, Cathleennek és Maureennak.
- Senki? – húzta el vérvörösre rúzsozott száját a nő.
- Senki – ismételte Hux.
Kivéve azt a bérgyilkos csávót, persze. Megrázta a fejét.
- Ha megbocsájtasz – indult el egy rég nem látott alak felé a férfi. – beszédem van a fivéremmel.
- Természetesen – mosolyodott el a nő.
           
Clant mindig is könnyen meg tudta találni a tömegben, hiszen mintha csak tükörbe nézne, de egy beesettebb arcú, szomorú tekintetű, igénytelenebb képmását látná. Ikrek voltak. Hat perc negyven másodperc Armitage javára – ám ez nem jutatta semmilyen előnyhöz, csak jobb szerette észben tartani. Szeretett első lenni.
Testvére egy félreeső kanapén ücsörgött, felhúzott térdekkel, lefelé görbülő ajkakkal és egy pohár pezsgővel a kezében. Sosem szeretett a figyelem középpontjába lenni. Felemás zokni volt rajta.
Hux lehuppant mellé, aztán kivette a kezéből a pezsgőt és beleivott. Techie sosem iszik. Neki viszont nagy szüksége lesz rá, ha át akarja vészelni az estét.
- Boldog karácsonyt, Armie – mosolygott rá a férfi.
- Neked is, Techie.
Clancy informatikusként dolgozott és már kiskorától vonzotta a technológia világa. Innen a becenév. Techie. Kettejük közül ő volt a gyengébb láncszem. Sosem jöttek ki jól igazán, de ez nem az ő hibája volt. Sosem az ő hibája volt.
Vállig érő vörös haját most tarkóján hátra kötötte egy ezüst szalaggal.
- Cat mesélte, hogy édesapánk megint jelenetet rendezett –mondta Hux inkább csak maga elé a semmibe.
Közben egymást követték a háttérben a klisésebbnél klisésebb karácsonyi számok, amiket már hetek óta játszottak a plázákban és amiket Hux már nem sokáig fog elviselni.
- Igen – sóhajtott. – Csak együtt akartam karácsonyozni azzal akit… umm szeretek. De apa elküldte Mattet. De pár óra múlva lelépek.
- Szar lehet neki, hogy kettőből két meleg fiút nemzett – röhögött fel keserűen Hux. – Micsoda fertő.
- Hát igen – villantott egy halovány és kínos mosolyt. – Pedig Mattel már lassan öt éve, hogy…Hogy.
- Tudom.
- És te nem…?
- Nem.
- Értem.


Egy hónap.
Három hét, öt nap, tizenhat óra.
Ennyi idő telt el azóta, hogy Kylo Ren azt írta, „embereket ölök pénzért”. Ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára beszéltek. Ennyi idő telt el azóta, hogy Hux megnyitotta volna a Szerelem Lovagjai társkeresőt. Ennyi idő telt el azóta, hogy először megfordult a fejében, felkeresi és szarrá veri Kylo Rent.
Azóta sokat gondolkodott. Talán túl sokat.
Volt, mikor arra jutott Ren nem lehet bérgyilkos, hiszen mennyi ennek a valószínűsége. Csak kitalálta, csak viccelt, le akarta rázni, át akarta baszni. Hux ilyenkor mindig ideges lett. Aztán volt, amikor eljátszott a gondolattal, hogy mi van, ha igazat mondott. Mi van, ha tényleg embereket öl. Mi más magyarázat van arra, hogy azt a sok gyilkosságot töviről hegyire ismerte. De ha igaz, akkor akibe Hux –látatlanul- kezdett beleszeretni egy gyilkos. Ráadásul a legrosszabb fajta. Akinek még fizetnek is azért, hogy vért ontson.
Ekkor Hux még idegesebb lett.
Aztán volt egy pont, amikor egyenesen vonzónak találta ezt az egész szarságot, legszívesebben felkereste volna Rent és... Ilyenkor megállapította, hogy egy beteg állat, aki gyilkosokra izgul. Nem baj, Armitage. Nem baj.
Vissza akart írni.
Többször is.
De mit írhatott volna?


            A családi vacsora egyike volt a legrettegettebb dolgoknak Huxéknál. Három fázisa volt. Kezdődött a néma feszengő csenddel, majd beszélgetni kezdtek, aztán kirobbant a világháború. Pontosan ebben a sorrendben.
Hux egyik oldalán Techie, a másikon Cathleen ült. Legkisebb húguk Maureen késve érkezett az asztalhoz és megpróbált, minél csendesebben helyet foglalni mellettük.
- Azt hiszed nem látta? – villantott rá egy alattomos vigyort Hux, mire a lány idegesen szinte sziszegve válaszolt.
- Nem érdekel, hogy látta-e!
- Akkor meg miért suttogsz?
- Fogd be, Armitage – nyúlt keresztül Techien, hogy belecsípjen másik bátyja karjába.
- Kínos helyzetbe hoztad a családunkat, Mau – sóhajtott teátrálisan a férfi.
- Leszarom.
Valójában Maureen volt az, aki a legjobban hasonlított Armitagera; éppen ezért gyerekkorukban is állandóan veszekedtek. Makacs volt és törtető. A haját tizenhét éves korától barnára festette és mindig gondosan ügyelt rá, hogy egy parányi vörös lenövése se legyen. Gyűlölte. A szeplőkkel együtt.
Huxnak sikerült eddig elkerülnie az apját, még csak nem is köszöntek egymásnak, most azonban rá villant a tekintete. Az asztal túlsó végén ült. Szigorú és figyelmeztető. Azt jelentette maradjanak csendben a vacsorán. De már nem volt gyerek. Már nem félt.
- Hihetetlen, hogy még huszonhat évesen is ki tud akasztani – mondta Hux, miközben szedett magának még egy kis krumplit.
- Huszonhét te fasz – húzta ki magát Maureen.
- Ó szakadjon rám a száncsengő.
- Nincs jobb dolgod Armitage? – hajolt közelebb a nő. – Például lefeküdni valaki más pasijával.
- Jaj ne – pillantott fel fájdalmas tekintettel Cat a tányérjából.
- Még mindig itt tartunk? – röhögött fel Hux jóízűen. – Legalább tíz éve volt Mau. Lépj tovább.
- Apa kezd dühös lenni – suttogta Techie maga elé.
- Egyébként meg – folytatta Hux, mire Cat a háttérben lefejelte a kanalát. – megköszönhetnéd. Nem hitted el nekem, hogy a fiúd meleg. Én csak bebizonyítottam.
- Úgy hogy megdugtad – méltatlankodott Maureen a kelleténél kicsit hangosabban.
- Hát nem terveztem, de véletlenül így…-
- Véletlenül beraktad a farkad a seggébe – bólogatott hevesen a lány.
- Hé – szólt rájuk Cathleen. – karácsony van! És eszek.
- Bocs – sóhajtott Hux.
- És csak, hogy tudd Pete biszexuális – tette fel a pontot az ire.
- Maureen te már megint összejöttél vele? – kérdezte Cat elhűlve.
- Megint? – döbbent le Hux.
- És ha igen? Az én életem. Az én döntésem.
- Az a csávó egy videotékában dolgozik – ingatta a fejét Cathleen.
- Még vannak videotékák?  - csodálkozott Techie tágra nyílt szemekkel.
- Cat meg a régi tanárával kavar. Vagy tíz évvel idősebb – mutatott nővérére vádlón a lány.
- Na ezt most ne keverjük ide.
- Neked van valakid? – kérdezte döbbenten Armitage.
- Miért neked nincs, Mitty? – kérdezett vissza Cat.
Hux értetlenül meredt a mellette ülő Cathleenre, aki nagyon is úgy tűnt mint aki komolyan gondolja, amit mondott.
- Azt hiszed, nem veszem észre?
- Most jön a pszichokatyvasz – tapsolt elégedetten Maureen.
- Elfojtod.
- Én nem – morogta Hux.
- Karácsonyi csoda, Armie szerelmes – trillázta Mau.
- Van valakid – kontrázott Cat.
- Jó – emelte magasba kezeit megadóan. – Maradjunk annyiban, hogy lehetne valakim.
- De?
- De ő, nem túl….
- Neked senki sem elég jó – legyintett Maureen.
- Nem abban az értelemben nem jó.
- Ó – nyilatkozott Techie.
- Valami bűnözővel kavarsz?! – ütött fivére kezébe Cathleen.
- Nem kavarok! Én csak…
- Ne kiabáljatok már! – fakadt ki Techie, mire Brendol az asztal túlsó felén hirtelen felállt és azzal a lendülettel az asztalra csapott.
- Elég ebből Clan! – kiáltott fiára, mire az a mellette ülő Armitage ingujjába kapaszkodott az asztal alatt és remegő szájjal nézett testvérére.
- Felnőtt férfi vagy Techie – súgta oda Hux. – Védd meg magad.
- Csak erre a pár órára bírjátok ki – morogta apjuk fáradtan, miközben visszaereszkedett a székére. – Utána folytathatjátok a kiábrándítóan mételyező életeteket. Nem érdekel.
Maureen a szemét forgatva fordult vissza a tányérjához és valami olyat motyogott, hogy „Boldog karácsonyt mindenkinek”. Hux megigazította az ingét és a villájához nyúlt. Cat pedig csak szomorúan ingatta a fejét.
Aztán Techie felállt az asztaltól.
A többiek értetlenül néztek a férfire, akinek az arca egyre vörösebb és vörösebb lett.
- Inkább hazamegyek a pasimhoz, Matthez, aki egy pasi – jelentette ki. – Nála pasibb pasival még nem találkoztál. És tudjátok mit? Szerintem megkérem a kezét.
Mindenki elhallgatott, páran a szájuk elé emelték a kezüket, mások meg csóválni kezdték a fejüket. Maureen nevetni kezdett.
- Terhes vagyok – mondta röhögve a lány – egy biszex videotékástól.
- Maureen! – szólt rá mérgesen Elisa a lányára.
- Amitagenak meg tetkója van – folytatta a lány, mire Hux fájdalmasan felsóhajtott.
- Ah na jó – nyújtózott egyet, majd ő is csatlakozott a gyogyós demonstrációhoz, amit a testvérei rendeztek. Nem sok kedve volt hozzá. Fáradt is volt.
- Azt hiszem most megyek és ráírok egy bűnözőre – mondta. – hátha van kedve megdugni.
Hux egy gyors meghajlás után elhagyta a szobát.


Ben Solo általában egyedül töltötte az ünnepeket – hálaadás, karácsony, újév, szülinap. Tölthette volna egy rahedli ismerős ismeretlennel, akik meghívták fényűzőbbnél fényűzőbb partikba, csak azért mert ő volt Ben Solo. De ő inkább a hotelszobájában ücsörgött és Trónok harcát nézett. Az apja kitudja hol van éppen. Az igazat megvallva nem is nagyon érdekelte. Az anyja elméletileg valahol itt volt a hotelben, valamelyik szomszédos emeleten, de neki is dolga volt. Fontos ember volt. Nem engedhette meg azt a luxust, hogy tudomást vegyen a fiáról. Ben hagyott neki egy ajándékot a postaládájában.

December 24. Szentszar

Már sötét volt odakint, mikor üzenete érkezett az Sz.L.T.-n. Tudta, hogy munka. Ilyenkor változott Ben Soloból Kylo Renné.

TheRogueRen
Át tudsz vállalni egyet?

kylo_ren
attól függ.

TheRogueRen
Ma kéne megcsinálni. Egyszerű politikai szar ahogy levettem, de mivel karácsony van dupla annyit kóstál.

kylo_ren
neked miért nem jó

TheRogueRen
Mert karácsony van.

kylo_ren
küld át.

TheRogueRen
OK.

TheRogueRen dokumentumot csatolt.
Ren megnyitotta, majd gyorsan átolvasta a fájlt. Egyszerű munka. Semmi speciális kéréssel. Pont erre volt most szüksége.

kylo_ren
mond h küldje a pénzt éjfélig a számlámra

TheRogueRen
oks


Az áldozat neve Roger Cunningham, 51 éves politikus. Ren kivételesen nem foglalkozott az apró betűvel. Hogy miért kell meghalnia. Voltak munkák, amiket saját maga miatt nem vállalt el. Szerelmi ügyek és aprócseprő baromságok. Persze tudta, hogyha ő nem teszi meg akkor a másik hat közül megteszi valaki más. Így működtek a „lovagok”. De most szar kedve volt.

Odakint seggfagyasztó hideg volt, aminek Ren valahol örült, mert a munkához mindig be kellett öltöznie, hogy elkerülje az esetleges lebukás lehetőségét. Kabát, kesztyű, sapka, sál és maszk. A villódzó fénysorok és más karácsonyi elmeháborodások megnehezítették a dolgát. Az első épület teteje, ahová felmászott túlságosan meg volt világítva egy narancsosan fénylő elefántnagyságú rénszarvastól, ezért tovább kellett keresnie.
Végül egy olyan bérház tetején kötött ki, ami nem egészen szemben volt az áldozata lakásával. Nem a legkellemesebb pozíció, de megteszi. A távolság úgy 1500 méter. Tökéletes.
Az épület párkányára helyezte a fegyverét és a férfi lakására állította, ő pedig a földre feküdt és úgy célzott az ajtón belépő politikusra.
Az ujja már az elsütő billentyűn volt, mikor a fegyvere mellé kitett telefonja megrezdült. Éppen csak oldalra pillantott. Nem akart befejezetlenül hagyni egy munkát.

De akkor meglátta.
A telefon képernyőjének közepén, pont az idő alatt felvillant egy név : Narancslé157.
Ren elengedte a fegyvert. Roger Cunningham bement a fürdőszobába.
- Faszom – lehelte maga elé, aztán felkapta a telefont.

Narancslé157
Boldog karácsonyt!

Először csak tágra nyílt szemekkel meredt döbbenten a kijelzőre, majd elröhögte magát.
- Micsoda kurva – vonta fel a szemöldökét szórakozottan.

kylo_ren
te most szopatsz drága?

A válasz azonnal érkezett. Ren ekkor már feltápászkodott a földről. Ki tudja Roger mikor jön elő a mosdóból.

Narancslé157
Sajnálom.

kylo_ren
mit sajnálsz narancs?

Narancslé157
Hogy nem írtam vissza.

Tényleg sajnálom.

kylo_ren
mennyire sajnálod

Narancslé157
Rémesen Ren. Borzasztóan sajnálom.

De őszintén te mit reagáltál volna?

kylo_ren
hát annál többet, mint amennyit te

most miért írtál?

Narancslé157
Nem tudom.

kylo_ren
kedvelsz engem narancs?

Narancslé157
Igen.

kylo_ren
beteg egy ember vagy te.

Narancslé157
Az a beteg, aki bérgyilkosnak hazudja magát csak, hogy érdekesebbnek tűnjön.

kylo_ren
azt hiszed hazudok? :)

Narancslé157
Tudom, hogy hazudsz drága.

Ren elvigyorodott, aztán a benyomta a telefonja kameráját, magára forgatta, de sötét volt és maszkot viselt ezért alig látszott belőle valami, aztán a földre tette. Kitámasztotta a táskájával. Pont Roger Cunningham ablakát vette, úgy hogy a fegyver fekete csöve is látszódott a kép szélén.
Visszahasalt a fegyveréhez.
- Nem vagyok normális – mondta, majd célzott.
És lőtt.


            Hux a kanapéján ült és forró csokit ivott. Az „Igazából szerelem” ment a tévében. A szomszédból átszűrődött a Szentséges éj.  Ren visszaírt.

kylo_ren egy videót csatolt.

Hux megnyitotta.
Aztán felsikított.

kylo_ren
boldog karácsonyt Narancslé.
                      
Have yourself a merry little christmas now ~

„Ahelyett, hogy vennék neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok neked,
ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot.
(…)Most már van valamid, ami egy kicsit én vagyok,
van belőlem egy darabkád.”
- Paulo Coelho

 << e l ő z ő                                      k ö v e t k e z ő >>


6 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, felesleges ecsetelnem, mennyire oda vagyok ezért a történetért, mert csak magamat ismételgetném. IMÁDOM! IMÁDOM! IMÁDLAK! (Látod? Mondtam.)
    Hux... hát Hux családja....hát Hux karácsonya...hát Hux majdnem-pasija... Odáig voltam az egészért. Direkt próbáltam lassan olvasni, hogy ne végezzek vele olyan gyorsan, de ahj, itt abba hagyni? Eleve bárhol abbahagyni??? :D
    A családi összejövetel vége, ahol ténylegesen kiderül, hogy Mitty (!!) családja úgy elbaszott, ahogy van. Hát az valami imádni való volt! Meg persze Hux végszava is. Haha. (És Brendol apuci feje felrobban a háttéren. Még a videotékából is látni. Árnyékot vet Techie és Matt eljegyzési gyűrűjére).:D
    Aztán persze a vége, ahol a "micsoda kurva" (VÉGEM) végre ráír Renre, mire a fiú egy sajátos ajándékkal előáll Hux számára. És Hux normális életre való lehetősége na most aztán tényleg sikítva fut világgá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is csak ismételni tudom, hogy mennyire elképesztően sokat jelent, hogy mindig írsz! Felőlem aztán ugyanazt a szöveget is bemásolhatnád minden egyes fejezet alá, én akkor is örülnék :) De nem teszed, hanem egyre szebbeket és mucibbakat írsz ide nékem, amiktől valahogy mindig visongásba török ki! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! PUSZILLAK!
      Bár most az egyetem kissé belassított (ugye) és kicsit összecsapottnak érzem ezt is meg az előző részt is, de ezen azért majd változtatok! ~ Megpróbálok hosszabbat is írni, hogy ne sírdogálj itt nekem! :3
      A Hux famíliával nem tudtam, hogy milyen nagy fába vágom a fejszémet. Miközben írtam, jöttem rá, hogy erre három fejezet se lenne elég, hogy megmutassam a felszín alatt milyen elbaszottak, úgyhogy kicsit felgyorsítottam az eseményeket Techie kiborulásával. // Techiet meg Mattet - a radartechnikust (!) bele KELLETT írnom! Olyan husik. *u*
      Hát igen, szegény-szegény Rennek el kell viselnie ezt a teátrális kurvát még munka közben is :"D (Hux meg nem tudta, hogy erre az ajándékra vágyott már régen)

      Törlés
  2. (Halaszthatatlan ingerenciát éreztem érzéseim kommentbe öntésére, ehhah, végre)
    Szóval csak így "áhhááháá"; én el nem tudom mondani, mennyire oda meg vissza vagyok ezért a sztoriért. Instant imádatom bio teszkós szatyorban (づ ̄ ³ ̄)づ ミ☆
    Az előző résznél is volt egy olyan hipotézisem, hogy na, Huxie most szépen-kényelmesen sátrat ver a kádjában, éhes Millie és egy nagy tál saláta társaságában, s azon mélázik, miért is él egyáltalán. Az érzet "tartom-emelem" stílusban járt ehhez az epizódhoz is :'D
    És igen, közben végig Mattre, a radartechnikusra gondoltam ԅ(¯﹃¯ԅ)
    Úgyhogy köszönömköszönömköszönöm, mindig hatalmas élmény olvasni :33 (ps: ihhigenn, még több családi cirkuszt! (ง °Д°)ง✨)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bébe-bébe-bébe-bébe-béééébe!UwU
      Ezt így mind!^ #fogjadvigyed mert most adtál egy ötletet, a kövi rész kezdeti nehézségeire nézve -ihihihiiiiáááhááááuuú- (ördögi nevetés ha nem lenne tiszta) Jaaaaa meg Mattet bele kell még tenni teljes valójában. Muszáj. Kell. Szükséges! Ámen. Reméltem, hogy lesz aki vevő erre :3 Családi drámákat illetően Hux maga egy két lábon járó nagycirkusz szóval nem lesz gond! :D
      Köszönöm, hogy írtál! Nagyon sokat jelent. Visongatok, amúgy közben. Amúgy. Nagyon cuksi vagy lányom *u* Ölellek puszillak megeszlek - jóbefejezemnajóna - KÖSZÖNÖM.

      Törlés
  3. Nem tudok normalisan reagalni arra, ami egyszeruen jo es kesz, nem lehet tovabb magyarazni.
    Ha megdicsernek es megemlitenek mindent, ami tetszett, a csaladi vacsora elso felen kivul mindent le kene irnom.
    xxLiz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe:D Köszönök minden szót amit itt hagysz a blogon! Nagyon nagyon hálás vagyok érte! :') <3

      Törlés