2016. október 31., hétfő

Narancslé157 IX.

//Ez egy korhatáros történet. Mondtam már? - Biztosan rájöttetek, de azért gondoltam nyomatékosítom. - Ez egy 18 karikás történet. - Jó, most már garázdálkodhattok.
      IX.     
Késtél

Egy apró hazugsággal megtagadni az egész valódat, egy kegyes átsiklással kikerülni a lényeget, szándékosan figyelmen kívül hagyni az igazságot, megfeledkezni a becsületről és hűségről, meggyalázni mindent, amiben hiszel. Efféle gondolatok kerítették hatalmába a hotel felé sétáló férfit, aki úgy érezte épp készült feladni saját magát. Azzal, hogy hamis híreket csempész a sajtóba és még csak nem is a jó cél érdekében teszi. De a nagyobb gond, hogy nem válik sehogy sem a hasznára. Azzal, hogy megírja Ben Solo kitalált történetét, szembeköpi a saját hitelességét.

Mikor a zebránál várakozott, hogy átkelhessen a túloldalra, eltűnődött mi lenne, ha most megfordulna. Ha nem menne be. Nem keresné fel Ben Solot és soha a büdös életbe nem írna egy kolumnányi* hazug cikket az újságba. Lehet, hogy kirúgnák. És akkor mi van? Hux soha életében nem volt még munkanélküli. Talán épp itt lenne az ideje.
Nagyot sóhajtott, majd lelépett a járdáról.


            Ben Solo lakosztálya természetesen a legfelső emeleten volt, így Hux megtagadva a lépcsőzés gondolatát is, beszállt a liftbe. A liftbe, ami valószínűleg előkelőbb volt, mint a saját háza. Figyelte, ahogy a számok egyre peregnek és hallgatta az apró csengőt, ami minden egyes emeletnél csilingelt egy aprót. Elképzelte, hogy megnyomja a földszintet jelző gombot és elhúz a fenébe. Aztán kiszállt.
Kopogott hármat a férfi ajtaján. Majd még hármat. Aztán megint.
- Nyitva van – hallotta bentről, majd nagy sóhajtások közepette lenyomta a kilincset. Az előszobában nem volt senki, így Hux illedelmesen kibújt a cipőjéből és kabátjából, utóbbinak gondosan az ujjába gyűrte a drogleveles sálját.
A lakosztály egészen tiszta és rendezett volt; gyanította, hogy ez nem Solo érdeme lehet, sokkal inkább egy takarítóé, vagy többé a helység méretéből ítélve.
- Elnézést – jelent meg hirtelen előtte a magas férfi. – csak magamra kaptam egy nadrágot.
Hux unottan végignézett Ben Solon, aki szürke melegítőnadrágot és egy kinyúlt ACDC felsőt viselt, fekete haja széteső kontyba volt fogva, mintha most kelt volna ki az ágyból. Attól tartott, ez így is történt.
- Miattam igazán nem kellett volna kiöltöznie – forgatta a szemét Hux, majd anélkül, hogy kezet nyújtott volna beljebb tessékelte saját magát a lakásban.
- Még levehetem, ha akarja – vonta fel a szemöldökét a másik férfi, majd mikor tekintete találkozott Hux villámokat szóró szempárjával, játékosan a magasba emelte kezeit. – Csak vicc volt.
            A nappali is hatalmas volt. A falon egy plazmatévé közvetítette a mai híreket, előtte ízléses zöld kanapé feküdt. A falakon nem voltak képek vagy egyéb dísztárgyak.
- Egyébként Ben Solo vagyok, nem tudom mondtam-e már – érte utol a férfi, mire Hux szánakozva nézett fel rá.
- Armitage Hux – vetette oda, anélkül hogy ránézett volna. Ben Solo egyáltalán nem olyan volt most, mint a címlapokon. Sokkal valósabb és átlagosabb volt. Egy húsvér ember karikás fáradt szemekkel, anyajegyekkel és mély hanggal.
- Ezzel a névvel, akár pornósztár is lehetne – hümmögött Ben.
- Már elnézést.
- Oh basszus bocsánat – emelte a szája elé a kezét a férfi. – ez bunkón hangzott. De nem sértésnek szántam. Tényleg nem. Csak különleges a neve. Mmm ennyi.
- És akkor egyből mennyek pornózni? – nézett rá hitetlenkedve Hux.
- Mi? Ja neeem. Csak azt mondom, ha én pornóznék, biztosan valami ilyen nevet választanék művésznévként – magyarázkodott Ben. – Armitage Hux. Ezt úgy szívesen nyögné az ember szex közben.
Nem több mint három perce lépett be, Ben Solo lakosztályába, de legalább tízszer bánta meg, hogy nem fordult vissza korábban. A férfi olyan volt, mint egy nagy gyerek és ehhez Huxnak valahogy nem volt idegzete.
- Nézze Mr. Solo – kezdte – csakis azért jöttem ide, mert az édesanyja nem hagyott számomra más választást. Jelenleg a jó híremet, hitelességemet és talán egész eddigi karrieremet kockáztatom, azért mert a maga fajta elkényeztetett, ok nélkül hírességgé emelt emberek nem tudnak megmaradni a hátsójukon és megállni két ital után a fölöslegesebbnél fölöslegesebb partikban.
Ben Solo szeme összeszűkült, majd lefelé görbülő szájjal elismerően bólintott, majd a tévé felé intett.
- Mit gondol? – kérdezte.
A hírekben újabb halálesetről volt szó. Egy ötvenes politikust gyilkoltak meg a lakásán, bizonyos Roger Cunninghamet. A bejárónője talált rá az ablak előtt. Fejbe lőtték. Ahogy a férfi képe felvillant, Hux azonnal felismerte. Ezt az embert látta meghalni. Őt ölte meg Ren két napja. Kirázta a hideg. És ezzel együtt el fogta valami izgatott bizsergető érzés, hogy ő láthatta a férfi halálát. Csak ő és Ren. A zsaruk csak találgattak mint mindig, de ő tudta.
- Hm? – Ben Solo úgy elemezte az arcát, mintha valami nagyon fontos dolgot hagyott volna el rajta és most azt igyekezne megkeresni.
- Hogy hogy mit gondolok? – kérdezett vissza Hux rajtakapottan.
- A sok gyilkosság, amikkel tele vannak a hírek – folytatta Ben.
- Oh azok – bólintott Hux. – Kétségbeejtőnek tartom, hogy valaki kénye kedvére embereket gyilkol. Ijesztő. És felháborító.
- Szóval a gyilkosnak, aki ezekért felelős, maga szerint börtönben kell végeznie?
- Természetesen – hazudta Hux. – Maga nem így látja?
- De. Persze – rázta meg a fejét Ben, mintha csak egy kósza gondolatot akarna elhessegetni.
- Kikapcsolná, kérem?
- Ja – csettintett nyelvével a férfi, majd előhalászta két díszpárna közül a távirányítót és kinyomta vele a tévét. Hux megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Szóval – kezdte Hux. – ne vesztegessük egymás idejét Mr. Solo. Van valami mondanivalója, amit felhasználhatok a hazug cikkemben?
- Hogy maga milyen…konkrét – jelent meg ismét a vigyor az arcán. – Csak dúl, fúl Armitage.
- Hux.
- Hux. Legyen – emelte fel a kezét. – Kér egy italt Hux?
- Nem köszönöm.
- Több marad nekem – vont vállat Ben.
- Látja, épp erről beszéltem az imént – kezdte Hux, de a másik férfi félbeszakította.
- Tudja Hux ha maga inna most egy pohár vodkát, a jó büdös francot nem érdekelné az egész világon. De ha én iszok egy pohár kólát, akkor másnap az egész világ arról beszél, hogy részegen zaklattam a járókelőket vagy hasonlók. Amit persze nem tettem. De ez már senkit sem érdekel.
Hux meredten bámult a férfire.
- Szóval milyen hazug cikkekről akar beszélni? – folytatta Ben. – Egy bulvárújságnál dolgozó ne beszéljen nekem a hitelességről és az igazságról, mert momentán…kurvára nem hiszem el.
- Tehát azt állítja sose tett semmi felháborodásra okot adót? –kérdezte Hux keresztbe font kezekkel a mellkasán.
- Dehogy is nem tettem. Mind tettünk. Emberek vagyunk. De ha én szellentek, másnapra egész Amerika attól bűzlik!
Hux elfintorodott.
- Bocsánat a hasonlatért. Valóban nem a legjobb – nevette el magát Solo. – De a lényeget érti, nem?
- Értem.
- Remek- remek.
- Akkor mégis hogy lehet, hogy az elmúlt hónapokban nem hallott ön felől a sajtó? Elbújt a lakosztályában?
- Megváltoztam – tárta szét a karját Ben. – van egy hobbim. Lefoglal.
- Mi a hobbija?
- Jótékonykodok – válaszolt, mire Hux hitetlenkedve nézett rá. – Valami hasonlót csinálok, maradjunk annyiban.
- Persze – sóhajtott Hux. – Egyéb információ a magánéletéről? Történt önnel valami ezalatt a pár hónap alatt, amíg eltűnt a kamerák elől?
- Szerelmes lettem – mosolyodott el Ben bárgyún, vörös rózsás arccal.
- Hogyan?
- Halálosan, végzetesen, menthetetlenül– bólintott. – Tudja milyen ez. Magának van valakije?
- Ööh – nyilatkozta Hux.
- Ezek szerint van – kacagott Ben, mire Hux érezte, hogy elpirul.
- Na – köszörülte meg a torkát Hux – és ki ez az illető?
- Ó az titok. De annyit elárulok, hogy ő az, akiért bármire hajlandó lennék. Bármire.
- Értem. Írhatom azt, hogy érte változott meg? És tűnt el a kamerák elől?
- Nem nekem felel. Hanem az nagyságos asszonynak. De felőlem írhatja.
- Ezalatt az anyját érti? Nincsenek jóban?
- Nos, ez…- kezdte Ben, de Hux telefonja megzavarta.
- Elnézést – szabadkozott Hux, majd kisietett az előtérbe, hogy felvegye a telefont. Egy ismeretlen szám világított a kijelzőjén.
- Halló tessék? – vette fel.
- Ez Armitage Hux telefonja? Vele beszélek? – szólt a vonal másik végéről egy idős női hang.
- Igen, én vagyok. Miben segíthetek?
- Jó estét, elnézést a késői zavarásért uram. Ismer ön egy bizonyos Maureen Hux nevű hölgyet?
- Igen. Ő a húgom. Mi történt?
- Nos, mivel az ön száma volt a baleset esetén értesítendő személyek listájának tetején, ezért informálnunk kell önt, hogy a húgát ma behozták az hatvankettedik utcai kórházunkba.
- Hogyan? Mi történt vele? Jól van?
- Autó balesete volt…-
- Azonnal indulok – vágott a nő szavába Hux, azzal lecsapta a telefont.


Hux azonnal rohant, hogy remegő kezekkel magára rángassa a cipőjét és kabátját. A gombokat többször majdnem leszakította idegességében. Közben Ben Solo jelent meg mögötte. Mint egy ijesztő árnyék. Gondolta Hux.
- Minden rendben? – kérdezte.
- A húgom kórházban van – felelte Hux tömören.
- Ó te jó ég. Elvigyelek?
- Nincs rá szükség. Itt van rögtön – mondta azzal kirohant az ajtón és a liftig meg sem állt.
Valósággal püfölte a hívó gombot, majd bevetődött a liftbe.
Ben Solo rohant utána a sálát lobogtatva.
- Ezt ott hagyta – mondta, majd átnyújtotta a vörös sálat, aztán ahogy ránézett lefagyott. – Ez cannabis? Mármint droglevelek. A-a sálon.
- Miööh igen – vette el Hux, miközben az ajtó már záródott. – Azt hittem kaktuszok.
- Te – nyögte Ben; elkerekedett szemekkel meredt rá, mintha most értette volna meg az univerzum működését vagy minimum újraszámolta volna a relativitás elméletét. Kezét, amelyikben az imént még a sál volt, üresen nyújtotta maga elé mozdulatlanul. Hux még látta, hogy a férfi szája elnyílik és a tüdejéből hangosan távozik a levegő, aztán a lift fémes ajtaja teljesen bezárult és nem tudta meg mit akart mondani Ben Solo.


            Hux talán életében nem rohant még olyan gyorsan, mint akkor este, mikor keresztülvágott az úttestet, hogy elérjen a kórházhoz, ahová a húgát szállították. A recepción kisebb feszültség alakult ki közte és a férfi között, aki nem akarta beengedni a sürgősségi osztályra, pedig Hux először egészen illedelmesen kérte, aztán egyre ingerültebben.
Végül egy nő jelent meg a váróteremben és állt meg előtte. Szőkésbarna haja és feltűnően apró szemei voltak.
- Mr. Hux? – kérdezte a nő.
- Igen. Igen? Én vagyok, igen – pattant fel Hux a székéből.
- Odakísérem a húgához – mondta a nő mosolyogva.
Hux rettegve lépett a szobába ahol a húga ült az egyik ágyon. A keze gipszben volt, az arcán pedig egy apró vágás éktelenkedett.
- Mi történt? – kérdezte Hux belépve a terembe.
- Eltörten a csuklóm – emelte a magasba diadalmasan a kezét a lány. Eszébe jutott, amikor még kicsi volt – akkor vörös volt a haja és nem fekete – mindenhová követte a bátyjait. Az sosem érdekelte Cathleen mivel játszik vagy ép mit csinál, már egészen kis korától a nála hat évvel idősebb bátyjai után rohangált. Hux gyűlölte ezt. Idegesítette, hogy Maureen mindenhol ott van. De benne hamarabb magára ismert, mint a saját ikertestvérében. Nem tudta, hogy vajon ez azért volt mert kiskorában mindig őt utánozta és végül ráragadt vagy egyszerűen csak így születtek. Ők ketten.
- Megint? – sóhajtott Hux a fejét ingatva.
- Nem. Múltkor az orrom volt.
- Ja tényleg – tűnődött el. – És én ezért rohantam ide, mint egy félőrült?
- Nem mondtam, hogy tedd meg – vont vállat a lány.
- Kapd be. Én vagyok az értesítendő személyed.
- Ó hát sajnálom. Előbb kérdezd meg a telefonban, hogy mi történt, és ha azt mondják haldoklom akkor gyere.
- Áh hagyjál – legyintett Hux, majd indult volna kifelé az ajtón.
- Köszi, hogy jöttél – mondta egyel halkabban Maureen.
- Bármikor – mosolyodott el halványan Hux. – Biztosan minden rendben?
- Egy csokit elfogadnék – csücsörített.
- Rendben. Lemegyek, veszek egyet az automatából, de utána mennem kell.
- Okés –bólintott a lány.
- Te Mau, ki vezette a kocsit?
- Hát én.
- Utálsz vezetni.
- Megszerettem.
- Az a nyamvadt videotékás biszex volt mi?
- Hé!
- Mond neki, hogy ha meglátom, az ő csuklója sem ússza meg.
- A fejét varrják össze éppen a szomszédban – mondta Maureen – De amúgy sem az ő hibája volt.
- És ömm a baba – kezdte Hux. – jól van?
- Jól – bólintott lesütött szemmel a lány. – Semmi baja.
- Akkor jó.


            Este kilenc óra is elmúlt, mire végre hazaért. Odakint szakadt az eső. Talán jég is esett. Miután megvacsorázott, Millicentel az ölében ült a kanapén, a tévében valami katasztrófa filmet adtak, ami nem kötötte le túlzottan. Az agya folyamatosan a mai nap eseményein kattogott. Azon gondolkodott, vajon meg fogja-e írni a cikket. Meg kell írnia. Igaz? Megtehetné, hogy szarik az egészbe és nem foglalkozik többet a témával. Felmondana. És elszökne Kylo Rennel. De hova? Végül is tök mindegy. Akárhova. El innen. El mindenki elől.
- Sose legyél szerelmes Millie – mondta a vörös cicát simogatva, mire az dorombolva bújt a kezéhez. – Rohadt nagy szenvedés.
Hirtelen megrezzent a mobilja. A képernyőn felvillant egy apró szívecske.
- Csak emlegetni kellett – sóhajtott Hux, majd megnyitotta Ren üzenetét.

kylo_ren
megvagy

Hogy az idő valóban megszűnt létezni pár percre, vagy csak Hux fagyott le arra az időre, nem tudta volna megmondani. Talán mindegy is. Ült egy helyben, kihúzott háttal, a mobiljára meredve, üveges tekintettel és nem tudott megmozdulni. A pánik, az izgalommal keveredett. A félelem kézen fogva rohangált fel-alá a mámorral elméjében.

kylo_ren
hux

itt vagyok

Kopogtak az ajtón. Nem hangosan és még csak nem is hosszan, Hux mégis úgy érzékelte mintha valaki dörömbölne.
A szíve a torkában dobogott, ahogy felállt a kanapéról. Az a pár méter az ajtóig, most kilométereknek tűnt. Futni akart. És visszafordulni. Kiabálni, hogy itt vagyok. És kiugrani az ablakon.
Mély levegő.
Kéz a kilincsen.
Nyitva az ajtó.
- Oh – sóhajtott Hux kissé megkönnyebbülten. – bocsánat valaki másra számítottam.
Ben Solo állt az ajtóban, csurom vizesen, hangosan szuszogva, mint aki most futotta le a maratont szakadó esőben. Megbabonázva bámulta Huxot, aki nem tudta mit reagáljon a férfi jelenlétére. Közben átfutott a fején, hogy Ren valószínűleg ajtót tévesztett és valaki máshoz ment be. Az az idióta. Képes rá.
Már épp meg akarta kérdezni, hogy mit keres itt, mikor a férfi csak felemelte a telefonját, majd egy féloldalas vigyor keretében, ennyit mondott:
- Én vagyok az.
Hux először nem értette, aztán hunyorítva megnézte Ben kezében a mobil kijelzőjét. Az SzLT chat oldalát látta rajta, az ő üzeneteivel, mint Narancslé157 és Kylo Ren válaszait.
Ben Solo lenne Kylo Ren?
Ó hogy az a -
- Te – lehelte Hux maga elé, mire a másik férfi mosolya még szélesebbre futott.
- Én – lépett beljebb, majd lábával becsukta maga mögött az ajtót.
Hux hátrálni akart, de teste cserbenhagyta. Képtelen volt megmozdulni.
- El kell ismerned, hogy Ben Solo tökéletes alibit biztosít nekem mindenkorra. Hasznos – mondta csevegő hangnemben Ren, aki Ben, akinek történetesen a kurva anyját.
Hux továbbra is némán meredt a férfire.
- Tudom, béna vagyok – mondta Ren. – egy vörös bulvárújságíró belép az ajtómon és nem jövök rá, hogy te vagy az. Végül csak a sálad miatt találtam ki. De azt mondtad, hogy megrémítenek a gyilkosságok a tévébe, én meg…-
- Miért mi a tökömet mondtam volna te szerencsétlen? – legyintette fejen a férfit Hux, mire az elkerekedett szemekkel meredt vissza rá. – Hogy ó nem zavarnak ezek az esetek, sőt igazából ismerem azt, aki elkövette őket?!
Aztán volt az a pillanat mikor Hux rádöbbent, hogy az imént megérintette Rent, ha csak egy pillanatra is. Valószínűleg a másik férfi is éppen efelett a tény felett próbált napirendre térni, mert elnyílt szájjal bámult rá szótlanul. Közben arra gondolt, hogy nem akar gondolkodni. Minden porcikája el akarta hinni, hogy ez tényleg ő. Tudta, hogy ő az.
Kylo Ren, a férfi akinek eddig nem volt arca, sem hangja most ott állt előtte és rá bámult, azokkal hatalmas gesztenyékre hasonlító a szemeivel. Előző találkozásukkor észre sem vette őket vagy azt, hogy görbe az orra, és ahogy a vizes haját egyik oldalt a füle mögé gyűrte, megállapította milyen nagy fülei vannak. Nevetséges. Annak kellett volna lennie. Hux mégsem tudta meggátolni, hogy a férfit nézve, teste bizonyos helyeken bizseregni kezdjen.
És az anyajegyek. Meg akarta érinteni őket. Meg akarta vizsgálni az arcát és minden porcikáját. Ez annak a férfinek a külseje, akit szeret. Ez az a férfi, aki szereti.
            Hux közelebb lépett, Ren visszafojtott lélegzettel várta, hogy mit fog tenni. Lassan felemelte a kezét és a másik férfi felé nyújtotta. Az idő megállt és soha többé nem mozdult. Egész testében remegés futott végig, ahogy végre Ren arcához ért és esetlenül végigsimított rajta. Mintha villámok cikáztak volna végig az ereiben; az érintés ott bizsergett a bőre alatt. Mindketten úgy sóhajtottak fel, mint akik attól tartottak, hogy a másik akármelyik pillanatban elillanhat.
Ezek tényleg ők. Ez a valóság és nem egy csalfa álom.
Ujjbegyei éppen hogy hozzáértek a férfi bőréhez, mire az lehunyta szemét, tüdejéből felszakadt egy sóvárgó sóhajt, aztán az ujjak felbátorodva az arcáról azokhoz a telt ajkakhoz csúsztak, amikre Hux elvarázsolva pislogott. Hüvelykujjával végigsimított a szája vonalán, mire Kylo egy alig észrevehető csókot hintett rá.
Az újságíró egész teste lángolt egyetlen apró érintéstől. Úgy érezte felrobban. Együtt robbannak fel. Nem lesz holnap. Nincs ma sem. Sosem volt semmi sem. Csak ők vannak ketten.
Hux egyszerre akart bömbölni és nevetni. Érezte, ahogy a szeme könnybe lábad. Baromság.  Egyáltalán nem volt az az érzelgős típus. És most mégis.
            A következő lépést Ren tette meg. Hirtelen megragadta Huxot a derekánál és magához rántotta. Az egész olyan volt mintha elkapta volna. Ha nem fogja meg Hux összeesett volna. Szorosan ölelte magához. Hux arcát Ren vizes nyakához dörgölve kapkodta sebesen a levegőt. Úgy szorította magához Kylot, mintha megpróbálná kettétörni.
- Késtél – lehelte Hux, mire a másik elnevette magát és belecsókolt a vörös tincsekbe.
- Tudom – mondta és elhúzódott, de csak annyira, hogy homlokukat össze tudja érinteni. – Kárpótolhatlak valamivel, narancs?
- Megcsókolhatnál végre, mert má-rmmpf –
Kylo félbeszakítva a másik zsörtölődését száját az övére szorította; a kezei közben még mindig a derekán voltak, úgy vonta még közelebb magához. Hux nyelvével végigcirógatta a férfi ajkait, amik szinte azonnal elnyíltak utat engedve neki. Kétségbeesett és követelőző csók volt ez. Mindkettejük részéről. Határfeszegetés.
Fogak a fogaknak koccantak, ahogy Ren a szemközti falnak préselte. Hux marka a férfi hátsójához talált, mire az belevigyorgott a csókjukba, combját az újságíró lábai közé ékelte és mozgatni kezdte. Hux tehetetlenül lökte előre a csípőjét. Ráharapott Ren alsó ajkára, hogy elfojtson egy nyögést.
- Nem ké- nem kén’ amúgy megbeszélhüh-nünk, hoh-hogy – szakította meg Ren a csókjukat apró pillanatokra. – hogy most mi-hahh lesz, mert ez. Ezt most. Meg kéne – hah.
Hux elhúzódott és pár pillanat szuszogás után, felnézett a férfire, aki várakozóan rámosolygott.
Aztán tenyerét könyörtelenül Ren ágyékára szorította.
- Nem kéne tisztességesen megbasznod végre? – kérdezte tettetett közönnyel az arcán.
- Faszom – görnyedt meg Ren; ökölbe szorított kezével megtámaszkodott a falon a másik feje mellett. Hux keze nem mozdult, sőt ami azt illeti úgy gondolta a ruha anyagán keresztül is tökéletesen ki tudja tapintani Ren –igen komoly- erekcióját, ha az nem állna kötélnek. Kíváncsian oldalra billentette a fejét és felvonta szemöldökét.
- A szobád – morogta Ren, mire Hux elégedetten hajolt a férfihez, hogy ismét megcsókolja. Ezúttal röviden. Ujját a férfi nadrágjának övtartójába akasztva vezette a hálójába, ami hála az égnek alig volt pár lépésre.
            Hux nagyon küzdött, hogy miközben betántorogtak, lesegítse Renről a vizes ruháit –ezzel persze csak az ágyneműt védve – és meg kell hagyni remek munkát végzett, mert míg ő talpig fel volt öltözve, a másik férfi egy szál alsónadrágban állt előtte.
Jó. Szóval Kylo Ren piszkosul izmos volt. Hux magában azért csak úgy fogalmazott, hogy „kellemes látványt nyújt a teste”, de azt azért nem tudta megállni, hogy ne nyalja meg alsó ajkát, ahogy végignézett a férfin. Fakó bőre tele volt különféle hegekkel, egy lőtt sebbel a vállánál. Mind külön történettel, amikre Hux mind rá fog kérdezni egyesével. De nem most.
- Szólj, ha végeztél – Kylo mosolya önfeledt volt és diadalmas, mert pontosan tudta, hogy Hux bámulja, és hogy tetszik neki, amit lát. Kihúzta magát.
- Egy pillanat – tartotta fel mutatóujját és látványosan még egyszer végignézett a férfin, aki a szája szélére harapva próbálta elnyomni mosolyát, amit Hux mindenkori büszkesége váltott ki belőle.
- Mmm végeztem. Ülj oda – mutatott az ágya szélére, mire Ren szótlanul engedelmeskedett.
Hux úgy érezte vesztésre áll – még ha ez nem is egy verseny volt - és ez nagyon nem volt ínyére, ezért a következő pillanatban már a földön térdelt, kezeit Ren combjára simítva. Gyengéden szétnyitotta a férfi lábait, aztán az alsónadrág vékony anyagán keresztül csókot lehelt rá. Ren ijedten markolt a takaróra maga mellett; meg kellett kapaszkodnia valamiben.
Aztán Hux felemelte a fejét és végig őt nézte, ahogy kínzó lassúsággal lehúzta róla az utolsó ruhaneműt, amit még viselt. Közben mosolygott. Olyan alattomosan, mint még ember soha.
- Ugye tudod, hogy egy igazi kis roha –aah!
Hux a szájába vette és mozgatni kezdte a fejét, Kylo a hajába mart és megfeszült. Hosszú vörös szempillái alól pillantott fel rá, mintha csak ellenőrizné, hogy nem dőlt-e még ki.
- Baszdki – sóhajtotta Ren, akinek a tüdejéből a levegő olyan gyorsan vándorolt ki-be, hogy félő volt menten elájul. – Gyönyörű vagy narancs. Kiba-hnghh! Kibaszott gyönyörű.
Hux nem gondolta, hogy még Kylo farkával a szájában is képes lesz elpirulni. Mint akinek még sosem bókoltak. És mégis.
Kieresztette az ajkai közül, majd még végignyalt a hosszán – mire Ren egész testében remegés futott végig - , mielőtt nekikezdett volna ő is levetkőzni. A nadrág gombjával meggyűlt a baja, de a másik gyorsan a segítségére kelt.
Meztelenül állt Ren előtt. (A szó minden értelmében)
Érezte, hogy lángokban áll az egész arca, pedig sosem volt szégyenlős.
Annyival kisebb volt, mint Kylo. Magasságában talán nem sok híja volt, de karjai, lábai és az a szerencsétlen madár mellkasa olyan vékony volt, akár egy lehelet. Ami pár pillanat alatt elillanhat.
- Gyönyörű vagy Hux – ismételte meg Kylo csillogó szemekkel. Azok az idióta kiskutya szemek. Még hogy bérgyilkos.
- Fogd be – morogta, azzal a férfi ölébe ült. Ren felszisszent. Mindketten merevek voltak.
Zihálva feszültek össze és kezdtek mozogni. Közben Hux két kézzel túrt a férfi fekete tincsei közé. Telhetetlenül falták egymás ajkait.
Aztán Ren keze öntudatlanul levándorolt Hux hátáról a fenekéhez.
- Ez így – lihegte Hux. – ne- nem lesz elég.
- Aha – bólogatott Kylo sebesen.
- Az éjjeli szekrényben – mondta Hux alig kivehetően, majd lemászott a férfiről és a szekrény fiókjából elővett egy tubust. Visszamászott az ágyra és se szó se beszéd a hátára feküdt, majd várakozva Renre nézett, aki ismét megmosolyogta a férfi akaratosságát, aztán elvette a tubust és Hux lábai közé térdepelve nyomott belőle a kezére.
- A boltban elgondolkodtam, hogy vegyek-e narancsos síkosítót – jegyezte meg Ren, mint egy mellékesen. – na majd legközelebb.
- Meg ne próbáld – nézett rá Hux összeszűkült szemekkel, közben gyorsan felmérve a helyzetet a dereka alá gyűrt egy párnát, majd lábait Ren vállához támasztotta.
- Lennél szíves – meredt Kylora, aki még egy csókért hajolt, közben pedig egyik ujját becsúsztatta és mozgatni kezdte. Hux összerezzent.
- Franc –mordult idegesen, aztán Ren kezéért nyúlt és türelmetlenül még két ujját magába tolta, majd irányítani kezdte a férfi kezét. Mozgatta helyette. Magát ujjazta Kylo kezével – és hosszú ujjaival -. Hangosan felnyögött.
- Nehogy egy percig is azt higgyem, én irányítok, mi? – vigyorgott Ren; Hux állára harapott, aki erre csak hátravetett fejjel nyöszörgött valamit.
- Umm jó – engedte el Kylo kezét.
Rennél természetesen volt gumi. Rennél természetesen volt négy gumi.
Szerencsére egyik sem volt narancsos. Mert akkor már halott lenne.
- Megengedi uram – kezdte Ren – hogy betegyem a farkam a…
- Meg bazd meg csak csináld már!
- Imádom, ha dühös vagy.
- Én meg kiszúróm a szemed, ha dühös vagyok. Bassz – már – meg!
- Azonnal – nevetett Kylo.
- Jaj várj! – állította meg Hux. – Most akkor Ben vagy Ren?
- Ez most olyan fontos?
- Nekem nem mindegy melyik nevet nyögöm te idióta.
- Ren – mondta. – A nevem Kylo Ren. És kurvára szeretlek, te akaratos kis narancs.
- Fogd be – dünnyögte Hux, miközben minden erejével azon volt, hogy ne mosolyogjon a férfire, miközben az belé hatol.

Az éjszaka során Hux négyszer élvezett el.

* kolumnányi: az újságban egy teljes oldalnyi (cikk)
+ itt van pár olyan kylux nsfw fanartom amiket, csak akkor nyiss meg ha egyedül vagy.
(x) (x) (x)

<< e l ő z ő                                    k ö v e t k e z ő >>



12 megjegyzés:

  1. [Háttérinfó: Gyanútlanul hazaérek anyuval a vásárlásból, leülök a konyhába, megnézem telefonon az értesítéseket, és akkor meglátom... És ott a kép, ott van "kylo_ren megvagy". Tudtam, nincs az az ok, amiért hajlandó vagyok később elkezdeni.]

    Azt se tudom, mit írjak először. Konkrétan úgy kezdtem olvasni, mint karácsonykor a gyerekek ajándékot bontogatni. Naná, hogy Huxnak nem volt kedve Benhez, de milyen jól tette, hogy nem fordult meg! És tudtam! Tudtam! Éreztem, mikor írtad, hogy a drogleveles sálat a kabátja ujjába rakta, hogy ez lesz az. Ez fogja lebuktatni Huxot. És ez annyira tetszett! A sál amúgy is aranyos jelenet volt, de hogy kulcsfontosságú is legyen...Jesszusom! :D Imádtam!
    Ben és Hux párbeszéde, hogy Ben próbál kutakodni, hogy a másik mit szól a gyilkosságokhoz, de hát Huxnak igaza volt, nem mondhatta azt, hogy ismeri, SZERELMES a gyilkosba. És mikor Kylo mondta, hogy halálosan, menthetetlenül szerelmes, én meg JAAAHJHJJJ, mert ez is annyira megmutatja őt, hogy úgymond sokkal érzelmesebb, hogy tényleg menthetetlenül szerelmes lett és nem csak úgy, ahogy az emberek ezt mondani szokták, hanem ő szó szerint.

    [Háttérinfó: Anyu mesélt valamit. Én meg csak vigyorogtam. Fogalmam sincs mit mondott szegénykém.]

    Aztán a liftes jelenet. Láttam magam előtt az egészet. AaaAaaAAaAnnyira tökéletes volt! ÚRISTEN! [Háttérinfó: Jelenleg csapkodom a billentyűt, hogy megfelelően letudjam írni az érzéseim, de nem megy, mert... mert a tökéletest nem lehet rendesen körülírni, pedig ez az volt. És ezt nem győzöm ismételgetni.]

    [Újabb háttérinfó: Aztán szólt anyu, hogy segítsek neki. Én meg, jó, rendben, meg tudom csinálni, letudom tenni a telefont, sikerülni fog!]

    És jön az üzenet Rentől, és Ben ott áll az ajtóban, Hux drága meg azt hiszi, hogy az a kis szerencsétlen rossz ajtóhoz ment, pedig nem. És végre leesik neki. Végre mindketten tudják, ki a másik. És ééééédesistenkéééééém. Annyira érzelmes, de nem nyálas módon. És Hux átveszi az irányítást, mert hát ő Hux. (Amúgy annyira átjött az a hosszú, izgulós pillanat is, míg Hux megkapta az üzenetet és az ajtóhoz ment. Konkrétan késztetést éreztem, hogy a bejáratóajtóhoz menjtek. Hátha. :D)
    Aztán a szex: (vagyis) Először is szeretném leszögezni, hogy itt is imádom a párbeszédeiket, hogy látszik, hogy már azért félszavakból is megértik egymást, és nem csak chaten, hanem élőben is látszik, hogy melyikük melyik, érződik benne a személyiségük.
    És teljesen jól meg volt írva ama bizonyos 18as karika is. Nem virágnyelven volt, hogy az ember csak sejti, hogy "őőőh, ja, itt elvileg most dugnak vagy ilyesmi.... vagy sakkoznak, a fene se tudja", de naaaaaagyon messze volt attól az alpáriságtól. Sikerült megtalálnod az aranyközéputat. Nem volt lányosan romantikus, de mégis érződött, hogy mindemellett érzelmek is vannak, és hát ugye Hux egy irányításmániás, türelmetlen kis cafat (mindig azt mondod rá, hogy cafat, és rá kellett döbbennem, hogy nincs ember, akire ennyire illene ez a szó :DDD). És erről beszéltem, Ren kis drága szerelmet vall, Hux meg azzal van elfoglalva, hogy dugja már meg, és ettől csak még inkább összeillenek! :DD

    Teljesen biztos vagyok benne, hogy van, amit kihagytam, de nagyon-nagyon nehéz volt egy ilyen után rendesen összeszednem a gondolataim. Remélem azért sikerült. :D

    Xoxo.Bri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Brigi egy napja" című sitcomot láthattuk. Ez valami gyönyörű:') Épp írtam Fruzsinak, hogy gyorsan válaszolnom kell, mert ez a nő egy regényt írt a regényem alá! Megáll az ész!
      Nem tudtam, azt a megvagyos képet odategyem-e mert akkor olyan "jaj de nyilvánvaló" leszek, de aztán úgy voltam vele, hogy van egy pont ahol már minden mindegy.

      First of all: amikor először beleírtam a történetbe azt a nyomorult sálat én sem gondoltam, hogy ekkora szerepet kap, mert nem volt több egy fájdalmas poénnál. És most nézd meg. Hát nem összehozta őket? ~ A kis sunyi.
      Aztán Ben. Na hát ő egy idióta. Azt hitte, Hux majd azt mondja a gyilkosság láttán, hogy "oh ez izgalmas". De ki a franc mondana ilyet egy ismeretlennek, mikor magát is gyanúba keverheti ezzel. - Jaj de hülye szegénykém. Nem baj. Elnézzük neki, mert s z e r e l m e s. De még milyen nagyon szerelmes. Annyira jó , hogy még az is átjött - vagy beleláttál - hogy Ren sokkalta érzelmesebb és könnyebben is kimutatja, még Hux saját maga elől is eltitkolja, hogy vannak érzései.

      Végül is ez a találkozás volt a lényeg. Az eddigi vonal tetőpontja ( a nagyob baj csak most jön majd. ohoho). És azt akartam, hogy ahogy egymáshoz érnek, felrobbanjon az egész világ körülöttük és ha ezt kicsit is sikerült elérnem, annak NAGYON örülök!
      //Bírtam volna odamész az ajtótokhoz és ott áll a postás vagy valaki, hogy "jónapot" te meg csak aztakurvakivagyte? és rávágod az ajtót :"D

      Höhöhö pont írtam neked facebookon h kicsit kihátráltam a szexjelenetből, azaz lecsaltam egy bizonyos pontot, mert nem voltam elég biztos benne. - De majd legközelebb!
      Most akkorát sóhajtottam, hogy elfújtam a szomszédházat! Annyira nem voltam biztos ebben az utolsó jelenetben, de már mikor elkezdtem tudtam, hogy ez fontos mérföldkő lesz a történetben és nem ugorhatom át. Meg nem is akartam. És annyira sírok örömömben, hogy átment a "Brigi minőségi szexjelenet ellenőrzési" kapun, hogy az nem igaz!

      És Hux. Nem tudtam nem lesz-e sok az ő kontroll-mániája, de meg akartam mutatni, hogy hiába ő volt a bottom fél a jelenetben, mégis övé az irányító szerep. Az élet minden terén. És nem tudja elviselni, ha más diktál. De ez Rennek tök oké, mert egy szerelmes kis munyi. És valószínűleg ezért is vonzódik Armiehoz. Jaj.
      És igen igen igen! Egy szégyentelen, türelmetlen, agresszív kis cafat. - Hát az ő neve van a cafat szó mellett az értelmező kéziszótárban! Eskü!

      Ps. úgy sajnálom anyudat, szegény biztos beszélt neked arról hogy "jaj az a sajt múltkor olyan hamar megromlott nem veszek most olyat" te meg csak vigyorogtál, mint aki be van állva :"DD
      Jaj de nagyon szeretlek! Köszönök minden betűt! <333

      Törlés
  2. Van az a helyzet, mikor az ember alatt lakók feljönnek, hogy ugyan miért ugrál sötétedés után. Táncolni tanulok-e vagy EB ismétlést nézek. Én meg csak állok, és nem mondhatom azt, hogy HÁT VÉGRE TISZTESSÉGESEN MEGBASZTA! Pedig helyén való lett volna, sőt! Mi a fenét mondjak, most komolyan… :D
    Már a címtől kistányér szemeim lettek, főleg, hogy tök véletlenül néztem rá a blogra, még csak értesítőt sem meóztam… erre ott vár. Hajaj. Aztán elkezdtem olvasni, fogalmam sincs, vettem-e közben levegőt. Gondolom, igen, csak rohadt ritkásan. :D
    Aztán a jött a sál… ott már erőteljesen csapkodtam a hátsóbbik felem a padlóhoz, hogy úristen, leesett neki, VÉGRE! Gyorsan elmormoltam egy imát, hogy nehogy jövő hétre tolódjon a találkozás, mert akkor tuti, hogy eret vágok. De szerencsére nem. Megmentettél egy életet! ;)
    A szexjelenet nagyon szexi volt (haha), jobbat nem is írhattál volna. Az egész fejezet egy rohadt nagy kínlódás volt, amit sikerült feloldani vele. Azt hiszem, nem csak Huxék ID-je, az enyém is rázta a ketrecét, hogy történjen már meg. VÁÁH, alig tudok értelmeset kinyögni. :D
    A lényeg, hogy fogadd őszinte kézszorításom, az én fejemet levitted a fejezettel. :D Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz velük, mert elképzelésem sincs. De tényleg!
    Most viszont bocsánat, nem érek rá tovább írni, el kell olvasnom még vagy kétszer. (u___u)
    Köszönöm az élményt! <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj de nagyon örülök, hogy véletlenül felnéztél! ( És elnézést minden kellemetlenségért, amit a fejezet váltott ki - a Ren hibája. Remélem senki se nézett rád furcsán a nagy örömujjongások közepette) Most én is úgy sikítozok a kommenteket olvasva, mint egy idióta és retardált fóka üzemmódba csapkodok jobra-balra. KÖSZÖNÖM!
      Eskü gondoltam rá, hogy "hát még lehet várni kéne a nagy találkával" de alapból a 9-10.részbe terveztem, úgy hogy nem kínoztam tovább a népeket. És annyira megkönnyebbültem, hogy neked is tetszett, mert még voltak kétségeim efelől a rész felől, amik szépen lassan kezdenek azért eloszlani nektek hála. De na. :D
      Annyit ígérhetek, hogy a történet "nyugissága" ezek után egyre inkább megszűnik, de többet nem mondok ;)
      Köszönöm!~ mert akkor is megköszönöm <3

      Törlés
    2. Ha elárulhatok egy titkot, újabb embert sikerült ráfanoltatnom a történetre. És pont azt beszéltük tegnap, hogy kicsit féltünk, hogy klisés lesz a találka, vagy épp az elnyújtása, de ez a sálas megoldás zseniális volt. Meg az is, hogy rögtön nem esett le Rennek, hogy hoppá. *-*
      Annyira örülök, hogy hétről-hétre van min izgizni. :3

      Törlés
    3. Jaaaaj egyelek meg hogy gyűjtöd itt nekem az olvasókat(ノ◕ヮ◕)ノ*:・゚✧ Hát menten meghalok! És úgy örülök, hogy nem lett - annyira - klisés a találka, mert én is tartottam tőle, hogy ha sokáig húzom csak szenvedés lesz, de talán ez még belefért. ^^"
      És annyira kimondhatatlanul happy vagyok, hogy ilyen szívesen és őszintén lelkesen olvasod! ~Nem érdemellek meg. <333

      Törlés
    4. Egyáltalán nem lett klisés, megnyugodhatsz. u___u
      Dehogynem, csak legyen sokáig mit olvasnom *-*

      Törlés
    5. (Ezt talán még összehozhatom neked :3 )

      Törlés
  3. Nem jutok szavakhoz, nincsenek ertelmes gondolataim, egyszeruen imadom. A kedvenc blogomma (tortenetemme) notte ki magat Kylo es Hux tortenete, egyszeruen imadom oket, tudom, mar mondtam.
    Askon valaszoltal egy kerdesre, 18 perce, azon nyomban ra is kattintottam a linkre, majd vigyorogva olvasni kezdtem. Fittyet hanytam a felig felragasztgatott kepekre, az egyik rajz le is esett (Connor volt az, bruhuhu), es csak olvastam. Azota gondolkodtam, tobbszor megnyitottam a blogot, hogy na most, na most mar irok valamit, de nem tudtam.
    Egyszeruen annyira idiotak voltak mindketten, Kylonak nem esett le, pedig ujsagiro es voros. Huxot annyira nem hibaztatom. Vagyis de. Nem kellett volna levennie a drogmintas salat!
    Es te jo eg, az a megvagy...hat, igen. Te jo eg.
    Imadom minden egyes betujet. Imadom.
    Kesz, vegem.
    xxLiz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegény rajz! :( Hát milyen világ ez! Sajnálom, hogy ezt a katasztrófát okoztam, tényleg.
      De nagyon muci vagy hogy végül csak azért is írtál valamit, még ha nehezen is jutott eszedbe bármi! Nagyon sokat jelent és úgy örülök, hogy m-é-g-m-i-n-d-í-g olvasod és nem untad meg vagy ilyesmi. //Meg azt mondja nekem "kedvenc történet" jaaaaaj hát azt akarod, hogy sírjak? Jó-legyen. :')
      A fiúk rémesen butuskák, de ezért szeretjük (és utáljuk őket).
      Én meg téged imádlak, meg az ultracuki kommentjeidet!
      Köszi! <3

      Törlés
  4. Szóval hajnali kettőkor instant síró-röhögő-goddamnthatsexscene-huxymér'vagyilyen-rohamot kaptam, és. Hát úúúúristeen, azóta sem tudok (láthatólag) semmi értelmeset előkaparni magamból. Azért próbálkozom.
    Tehát. Szinte látom magam előtt, ahogy Hux másnap reggel a nappali legláthatóbb pontján vitrinbe helyezi a sálat, és ahányszor elmegy mellette, kellemesen izgatott idegrángást kap. (Részemről nagyon poén az egész, mert utálom a sálakat, és már az elején mentem volna leráncigálni a cannabist a drágámról; erre mi lett.)
    A liftes jelenet alatt kiosztottam Kylonak az Év Idiótája címet, meg egy-két frizurapusztító buksisimit, amiért ilyen kis aranyos. És iggen, imádom, hogy ennyire nyílt meg valóságos, ellentétben Armie-val, aki mint a bort, elzárja az érzéseit a pince legtávolabbi sarkába. De a követelőzős kis pöcs énjét gond nélkül teregeti ki, nem is ő lenne. Bless you (づ ̄ ³ ̄)づ
    Egyszóval minden tökély volt, nem tudom, hova ragozzam tovább. (Vagyis: most szépen zsebre vágom őket, és feketén meglépünk Izlandra, hogy aztán boldogan éljünk, míg egyben van a galaxis. Hüm-hüm.)
    Köszönöm, hogy olvashattam ԅ(¯﹃¯ԅ)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. BWAHAHAHAA *random fel-le ugrál örömében a buszon* (~ ̄▽ ̄)~
      Örvendezek vala, hogy megpróbáltad – és meg is tetted a komment írást. Mer’ de még milyen kommentet rittyentett ide! Hát vigyorgok folyamatosan.
      Hát ha ez megnyugtat, akkor szerintem mikor Kylo rájött, hogy épp élete szerelme táncolt ki a házából, legszívesebben megfojtotta volna magát azzal a *** sállal. Jaj de hülyék ~jaaaaj.
      Jaj ez a boros hasonlat! Ez tényleg annyira Hux. Hát gyönyörű. És csodálatosan leírja azt az idióta mindenit neki. Nekik. (¬‿¬)
      Én köszönöm, hogy írtál! Úgy megölelgetnélek *u*
      Most megmentetted a napom – köszikösziköszi!

      Törlés