2016. október 24., hétfő

Narancslé157 VIII.

//valamiért nagyon megszenvedtem ennek a résznek a megírásával és rövid is lett, úgy hogy elnézést kérek mindenkitől, a következő remélhetőleg gördülékenyebb lesz majd ;)
VIII.
A nagy sietség

            Több fajta ember létezik a világon; azok akik folyton késésben vannak, rohannak de sose érnek oda életük egyik pontjából a másikba, előre állítják az órájukat hasztalanul, aztán azok akik mindig korán érkeznek, a dolgaik elé mennek és a késésre való legkisebb eshetőséget is kizárva a megbeszélt időpont előtt fél órával toppannak a helyszínre és várnak. És ott van az a típus is, aki mindig óramű pontossággal érkezik, nem későn és nem korán, de inkább korán, mint későn. Armitage Hux is az utolsó kategóriába tartozott. Aztán jött december 26. napja.
            Az ég sötét volt, felhők gomolyogtak rajta szerte szét, de a hó továbbra sem volt hajlandó esni, pedig a hőmérséklet már mínuszba táncolt és az ablakra jégvirágokat festett a hideg.
Arra kelt, hogy fázik. Megpróbálta magát még jobban a takarójába csavarni, de hiába volt rajta még két plusz pléd nem javult a helyzet. Hux egyébként az a fajta ember, aki képes volt nyáron is dideregni. Arra gondolt, hogyha most Kylo Ren hirtelen betoppanna, azzal hogy „végre megtalálta”, Hux csak felemelné a paplant és hagyná, hogy a férfi bemásszon mellé az ágyba. Hozzábújna és szorosan átölelné; addig maradnának így, amíg már egyikük sem fázna. Aztán még tovább és tovább, még melegük lenne.
            Dél is elmúlt, amikor végre nagy nehezen kikászálódott az ágyból. Hétkor akart felkelni, hogy legyen ideje mindenre.
- Basszus – morogta maga elé nagyokat ásítva.
Fel kellett készülnie az aznapi interjújára Leia Organával. Elképzelése sem volt mit kérdezhetne a nőtől, amiről hihető, hogy egy bulvárlapot érdekelne.
Este hajnalig fent maradt és ahelyett, hogy anyagot keresett volna, Rennel beszélt és közben folytatta az egyre jobban körvonalazódó sztoriját. Regényt írt. Igen, most már biztosan így volt. Végre valahára, amiből úgy érezte lehet valami. Az idő közben elrohant mellette.
Kapkodva öltözött fel, aztán eszébe jutott, hogy még zuhanyozni akart. Leöltözött, lezuhanyozott, majd ismét felöltözött. Reggelire szárított gyümölcsös diétás müzlit evett, csokis tejjel (amit megesküdött, hogy kidob, de nem volt hozzá szíve). Ledöntött egy nagy bögre kávét feleslegesen sok cukorral, aztán munkához látott.
Azaz, hogy látott volna, ha nincs egy új üzenete Rentől.

kylo_ren
reggel kiszaladtam a boltba és muszáj voltam venni egy nagy dobozos narancslét

pedig utálom a 100%os gyümileveket

csak ennyire vágyom rád

Narancslé157
Látom még mindig nem megy ez a flört dolog, mi?

kylo_ren
nem, nem igazán

de akkor is vettem narancslevet

Narancslé157
Mert bolond vagy.

kylo_ren
bolondulok érted

Narancslé157
Dolgozok. Hagyjál most a hülyeségeiddel.

kylo_ren
akkor miért írsz vissza?

Narancslé157
Hagyjál.

kylo_ren
na tessék megint

nem tudsz élni nélkülem

Narancslé157
Igyad csak a narancslevedet

            Aztán Hux kilépett a társkeresőből és próbálta minél gyorsabban bezárni a felugró szívecskét, ami jelezte, hogy Ren megint írt neki. Hux soha életében nem volt még ennyire dekoncentrált, mint most. És bár nehezére esett magának beismerni, lehet hogy azért mert minden gondolata Kylo felé kalandozott, és mert jobban kedvelte mint bárkit ezelőtt. Annak ellenére, hogy néha az agyára ment és nem mellesleg egy bérgyilkos volt. Hogy szerelmes volt-e belé? Talán. Egyre valószínűbbnek érezte.

            Leia Organa valóságos szentként élt az emberek szemében, semmi negatívat nem talált róla az interneten. Ezzel együtt semmi érdekeset sem. Közigazgatási fejlesztések, kulturális örökség védelem, új építkezések…egyik sem a Starkillerbe való téma.
Aztán végre megakadt valamin a szeme: Leia Organa nem kevesebb mint öt alkalommal vált el ugyanazon férfitől Han Solotól és kötött vele házastársi fogadalmat újra és újra. Egyesek úgy vélik ez a házasság meggyalázása és semmibe vétele. – Olvasta a kommentek között. Egy másik oldalon pedig azt, hogy a pár ismét nehéz időszakon megy keresztül.
Megtalálta, amit keresett.
Ránézett az órára. Fél négy. Bólintott.
- Fél négy?! – ugrott fel az asztaltól. – Faszom.
Négyre a város másik felébe kellett lennie és még ebédelni is elfelejtett. Arról nem is beszélve, hogy Organa az öt csillagos Alderaan Hotel éttermébe szervezte a találkozót, ahová Hux nem állíthatott be kötött pulcsiba. Rohadt élet.

            Így esett, hogy Armitage Hux fél óra késéssel rohant az étterem felé, öltönyben, droglevél mintás sállal – amit nevezzünk most kaktuszosnak a kedvéért – a nyakában, mert Millicent pont ezt a napot választotta arra, hogy Hux másik két sálját kisajátítva azokkal takarózzon és szakítsa fel karmaival.
Egy világoskék öltönyös férfi várt rá a bejáratnál, Arthurként mutatkozott be; egy asztalhoz kísérte Huxot. Még nem ült ott senki.
- A miniszterelnök asszony hamarosan megérkezik – mondta a férfi.
- Oh azt hittem, hogy én késtem el – sóhajtott megkönnyebbülten Hux.
- Nos, ön valóban elkésett Mr. de a miniszter asszony nem. Ezt vésse az eszébe. Ha csak ő nem kér öntől bocsánatot, ne hozza fel a témát – magyarázta a férfi. – Csak baráti jó tanács.
- Áh köszönöm…öhm Arthur – foglalt helyet az asztalnál, mire a másik férfi csak bólintott, majd elsietett. Hux feszengve ült a helyén, már kopogott a szeme az éhségtől és nem tudta illendő-e ha most rendel valamit Organa ideérése előtt. Valószínűleg nem. Az étterem egyébként tele volt. Olyan emberek ültek itt akik valószínűleg mindennap idejárnak, esetleg a hotelben szálltak meg és nincs jobb dolguk, mint hogy kiöltözzenek azért, hogy egyenek. Micsoda időpocsékolás. Fel alá cikáztak a pincérek, több tányérral egyensúlyozva a karjukon, amit Hux kisebb szívrohamok közepette figyelt.
            Egy negyed órán belül visszatért Arthur és mögötte feltűnt Leia Organa is. Alacsony, idős nő volt, ősz hajjal, arcát barázdáló ráncokkal. Világoszöld kosztümöt viselt, haját elegáns kontyba fogta. Hux úgy érezte, mintha minimum egy királynővel találkozna.
- Elnézést, hogy megvárakoztattam – szabadkozott a nő az asztalhoz lépve. – elhúzódott egy megbeszélésem.
- Még ilyenkor is dolgozik hölgyem? – kérdezte Hux az ünnepnapokra utalva, miközben felállt az asztaltól tiszteletet adva ezzel a nőnek.
- Akárcsak ön Mr.Hux – bólintott.
- Valóban – ismerte el a férfi, majd kezet nyújtott. – Nagy örömömre szolgál, hogy végre találkozhattam önnel. Még ha nem is a megbeszélt időpontban.
- Úgyszintén – fogadta el a felkínált kezet a nő. – Ami pedig a hirtelen időpont cserét illeti, a jelen helyzet miatt muszáj voltam élni a változtatás jogával.
- Jelen helyzet? Attól tartok nem értem – rázta a fejét Hux.
- Majd sort kerítünk erre is, de előbb talán üljünk le.
- Természetesen.
- Nem kér egy italt esetleg, vagy enni valamit? Én a magam részéről farkas éhes vagyok – mondta Organa egy illedelmes kacajt elejtve.
- Szívesen elfogadnék valami harapnivalót, nem tagadom.
- Ezt örömmel hallom – mosolyodott el a nő, majd intett a mellette szobrozó férfinek. – Lennél olyan kedves és kerítenél nekünk egy-egy étlapot, Artu?

            Hux már kezdte úgy érezni, hogy sikerült átvernie a miniszterelnök asszonyt átlátszó kérdéseivel és a nő kezdett megnyílni előtte, mikor Organa úgy döntött egy mondattal aláássa a férfi önbizalmát.
- Mindketten tudjuk, hogy önt nem az én magánéleti gondjaim érdeklik, ahogy az olvasóit sem.
- Hogyan? – dőlt hátra a székében Hux. Lefegyverezve érezte magát.
- A híre megelőzte önt, Armitage Hux és természetesen én is utána néztem az ön munkásságának. Rengeteg firkászt utasítottam már vissza, mert tudtam, hogy csak a fiam magándolgai érdeklik őket – magyarázta a nő, miközben egy szalvétával megtörölte a szája sarkát.
- Akkor velem miért tett kivételt, ha szabad ilyet kérdeznem?
- Olvastam a cikkeit. Kegyetlenek, udvariatlanok és ócsárlóak, de ugyanakkor igazak. És az emberek túlnyomó része hisz az ön szavának.
- Ó?
- Ön nem fél akkor sem igazat írni, ha az kínos témát érint, vagy ha az veszélyezteti a saját munkáját – sorolta tovább a nő.
- Nos, az a jó hír, aminek a kinyomtatását valaki meg akarja akadályozni – mondta Hux.
- A népszerű hír, igen. A jó? Nem feltétlen.
- Pontosan mit szeretne tőlem asszonyom? – kérdezte végül a férfi.
- Azt akarom, hogy írjon a fiamról egy cikket.
- Örömmel – csillant fel Hux szeme.
- Egy cikket, ami tisztára mossa a nevét. Arról, hogy megváltozott, esetleg jótékonykodik is. Vagy ami ön szerint jól mutat a lapjában. A lényeg hogy pozitív hangvételű legyen.
- Azt akarja, hogy hazudjak – állapította meg Hux elhűlve.
- Így van.
- De hisz épp az előbb mondta, hogy én mindig az igazat írom és…-
- Éppen ezért lesz hihető a cikke. Az emberek elhiszik majd amit ír, a fiam nem lesz többé érdekes téma és az én hírnevemet pedig nem rombolja tovább ez az aprócska, ámbár bosszantó probléma.
- A saját hírnevét félti.
- Vigyázzon Mr.Hux. Nem tudja, milyen helyt állni egyszerre több szerepben is.
- Valóban nem. Ezért nem válhatok hazuggá, miközben az igazságot keresem.
- Ha akarja a cikket, márpedig akarja, akkor sajnos nincs más választása. Ha esetleg mégis igazat mondani támad kedve, be kell hogy pereljem rágalmazásért és abból nem jönne ki túl jól. Maga dönt.
Hux tudta, hogy nincs más választása, mégis nehezére esett kimondani.
- Rendben elvállalom.
- Kitűnő, összeegyeztetek önnek egy találkozót a fiammal – csapta össze boldogan a tenyerét a nő.
- Azt hiszem, arra semmi szükség, hisz úgyse fontos mit mond – legyintett Hux.
- Oh ragaszkodom hozzá, hátha mond valami olyat ami magának is érdekes lehet. Nehogy teljesen kihasználjam. De természetesen a publikálás előtt el kell küldenie a cikket nekem.
- Hát persze – bólintott Hux legtökéletesebb műmosolyával az arcán.


            Hux úgy döntött, hogyha már így rászedték, ő sem lesz figyelemmel arra ki mit akar, most azonnal találkozni akar Ben Soloval. Leia Organa pedig készségesen megbeszélte a fiával – ráparancsolt a telefonban – hogy három óra múlva találkozója van Armitage Hux újságíróval. A maradék időben a férfi már nem ment haza, inkább csak átült a szemközti kávézóba, ahol nem érezte magát olyan kínosan, mint az Alderaanban.
            Unottan forgatta a kezében a telefonját, miközben nézte ahogy a gőz lassan elszáll a kávéjából, amit rendelt.

Narancslé157
Hogy állsz?

kylo_ren
mivel?

Narancslé157
A megtalálásommal.

kylo_ren
ja h az.

már csak 87 ember van a listán

Narancslé157
Próbáltad már kizárni a házas és családos embereket? Merthogy én egyik sem vagyok.

kylo_ren
baszdki de hülye vagyok

erre nem is gondoltam

kösz

Narancslé157
Sejtettem, hogy nem. Mert egy idióta vagy.

kylo_ren
de várj

te most segítettél? miért?

Narancslé157
Mert várhatnék még itt évekig arra, hogy magadtól megtalálj…

kylo_ren
azért egész jól haladtam

Narancslé157
Csak siess már.

Légy szíves.

kylo_ren
mi a baj?

Narancslé157
Honnan veszed, hogy baj van? Nincs semmi.

kylo_ren
ühüm

Narancslé157
Komolyan.

kylo_ren
meg foglak találni narancs

és soha többé senki sem fog bántani

Narancslé157
Mondom, hogy senki sem bántott.

kylo_ren
én pedig mondom, hogy senki nem is fog

soha


10 megjegyzés:

  1. Az lehet hogy huxot nem bantja senki es kylo kibaszott cuki volt most de te engem a padlora vagtal ezzel a resszel. Legalis a szavakkal bantalmazas ugy hogy meg csak most tetted ki tehat varni kell a kovetkezore?
    Oh istenem ez tokeletes volt. Vegre talalkozik a ket idiota. El nem tudod kepzelni mennyire varom azt a pillanatot amikor egymasra ismernek vagy mi. Oh maj gad en ezt csak olvasnam es olvasnam es olvasnam.
    Amugy ez a no rosszabb mint egy pup a hatamon blah de nem szimpatikus.
    Szoval varom a kovetkezot minden betut imadtAm. Foleg a vegen levo cuki uzenetvaltast.
    Sajnalom a vesszok es egyeb dolgok elmaradasat de nincs idegzetem formasagokra tekints ram ugY mint aki be fog vonulni az elvonora ha nem olvashatja tovabb
    Oh es hux te huncut annyira akarod hogy negtalaljon kylo ahhhhh
    Xxliz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az íráshibák fel se tűnnek mikor ilyen kis cukikat írsz nékem :3 Most bevallom úgy terveztem, hogy már ennek a résznek a végén megtörténik az interjú kettejük között, de akkor lehet még egy héttel tolódott volna az egész, szóval mondom nem szívatlak meg titeket. Így is sokat vártok a lustaságom miatt, amiért nem győzök elnézést kérni!
      Leiát pedig nem terveztem ilyen negatívan beállítani, mert hát lássuk be nehéz lehet egy olyan izgága gyerekkel mint Ben, de ha lesz rá lehetőségem ezt a csorbát még kiküszöbölöm :)
      Hux meg akkora egy...hogy tárt karokkal várja azt a szerencsétlent. Jaj megyek is megpróbálok rákapcsolni a kedvedért ;)
      Köszi, hogy írtál! Puszik meg ölelések dögivel! <33

      Törlés
  2. Sírok. Az előbb sikerült egy épkézláb kommentet összekaparnom, erre kiderült, hogy a nyamvadt google valami oknál fogva úgy gondolta, hogy kijelentkezik, szóval az oldal frissített, de nem küldte el.

    Szóval. Csapó kettő.

    *Próbálok, nagyon-nagyon próbálok visszaemlékezni, miket írtam.*
    Először is, nem látszik, hogy megszenvedtél vele, pont olyan jó, én pedig pont úgy oda-vissza vagyok érte, mint mindig. De tényleg.
    (Azért, mikor elkezdtem olvasni a történetet nem gondoltam volna, hogy kb. ez tart majd életben hétről hétre, de hát Hux sem gondolta, hogy beleszeret egy bérgyilkosba ugyebár. És Hux még sok-sok-sok mindent nem gondol.)
    Aztán; Arthur az R2-D2? Mert először le sem esett, de aztán Leia mondta, hogy Artu, nekem meg leesett az állam, hogy jól gondolom e, amit gondolok. Mert ha igen; ATYAÚRISTEN! ZSENIÁLIS!
    Aztán még aztán; Hux, az a drága kis szemét, alig várja, hogy Kylo végre megtalálja, de az istenért sem adná meg inkább a lakcímét!! És és és és vajon Kylo előbb megtalálja, vagy a Leia által szervezett interjún találkoznak először szerencsétlen kis madárkáink?!! Hu-hu! És ha már itt tartunk, azért nekem leesett az állam, hogy Leia így próbálja meg tisztára mosni a fia nevét, és ezzel együtt persze a sajátját. Azért ez NA! Meg persze ott van az is, hogy Hux tényleg meg e teszi e, mert hát ugye ő most egy bérgyilkossal jár-kál-valami-ilyesmi, szóval ő egy lázadó! :33 Haha.
    Az üzengetéseikről szerintem fölösleges is szót ejtenem, mert hát tudod mennyire imádom őket. És tetszik, hogy Kylo egyre többször és komolyabban biztosítja afelől Huxot, hogy meg lesz dug- hajajaj, khmm, akarom mondani meg lesz védve és szeretve. :DDD De tényleg, viccet félre téve nagyon látszik, hogy a drága menthetetlenül szerelmes lett Huxba. :3
    Xoxo.Bri.

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. *nagyon-nagyon elismerő fejet vágva tapsol még elismerőbben*
      Tudod, hogy mennyit jelent, hogy voltál olyan húsgombóc, hogy MÉG EGYSZER begépelted nekem ezt a gyönyörűséget? Nem egyszer, hanem KÉTSZER! Te jó ég meghaltam. Mossatok fel. Köszike.
      És igeeen! Kíváncsi voltam átjön-e az R2-D2 poén, mert azért akkora hangsúlyt nem fektettem rá. De te észrevetted én meg csak szipogok itt. Ajj. Hux meg egy szégyentelen cafat, aki ha tudná, hol lakik Kylo valószínűleg már rég beállított volna hozzá, hogy : ITT VAGYOK HAHÓ! - Ja meg Hux lázadósága egen...true.
      Kylo meg egy reménytelen szerelmes. És úúúgy örülök, hogy ez átjött mert jaj-jaj annyira jó! Pattogok itt mint egy őrült!
      Köszönöm, hogy írtál -kétszer is köhöm- meg hogy olvasod meg hogy vagy meg hogy ajj. Tudod te :3
      Pusszantalak! ;)

      Törlés
  4. Köhöm-köhöm. Várj, megpróbálom normál keretek közé szorítani a mondanivalóm. Szóval most a finomított verziót kapod: ÚÚÚÚRISTEEEEN!!!! Találkozni fognak!!! *__________*
    Megérte várni, jaj, de még mennyire! Olyan izgatott lettem, hogy rugózok a székben, mint egy elmeháborodott. Alig várom a következő részt, annyira jó, hogy nem kapkodod el. Gratulálok ismételten csak, leborulok előtted! *-* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó azt olvasni, hogy "nem kapkodom el" mert tényleg az volt vele a célom, hogy amikor ők találkoznak, úgy tényleg, akkor ott felrobbanjon a világ. És ezért a késleltetés. Örülök, hogy nem kívánsz a pokolra érte :"DD
      Köszönöm, hogy írsz! Nagyon sokat jelent! NAGYON. Minden egyes kedves szó simogatja a lelkem! Köszönöm mégegyszer!:3

      Törlés
    2. Hogy kívánnálak már a pokolra? Zseni vagy, lassan megépítem a sarokba az oltárod! :D
      Nem kell köszönnöd, mi olvasók köszönjük, hogy írsz, és van min fangörcsölni. :)

      Törlés
    3. Most megyek sírok egyet :') Nem tudom nem megköszönni - köszönöm! :D

      Törlés