2016. december 5., hétfő

Narancslé157 X.

//Na jó lehet szedni a késedelmi pótlékot; elnézést kérek a késői frissülés miatt. A következő két hónapban még megeshet, hogy el-eltűnök a tonnányi vizsgám miatt, ne haragudjatok!
Addig is jó olvasást! ;)

X.

Hajnalban Hux arra kelt, hogy mellette Ren motyog valamit álmában. Nem hangosan és még csak nem is zavarón – ami azt illeti egész aranyos volt -, de felkelt rá, ezért úgy döntött, ha már így alakult elsettenkedik zuhanyozni, mert az igazat megvallva elég mocskosan aludt el Kylo karjaiban. És ez életében először nem zavarta. Jól esett forró vízzel letusolnia és kicsit felfrissülnie. A tükörbe nézve tekintete pár pillanatra elidőzött a vállánál lévő foltnál, amit a másik hagyott rajta az éjszaka folyamán. Büszkén futtatta rajta végig a kezét. Ez bizonyíték volt arra, hogy mindez valóban megtörtént és történik; de sose ismerte volna be senkinek, hogy ennyire élvezi a helyzetet.
Mielőtt visszamászott volna Ren mellé, megállt az ágy szélénél és azon gondolkodott a férfi milyen tökéletesen illik oda, ahol most fekszik. És ahogyan fekszik. Mintha egy kirakós hiányzó darabját illesztette volna a helyére.
Eszébe se jutott félni tőle. Talán kellett volna. Illendő lett volna, igen. De ahogy ott feküdt elnyíló ajkakkal szuszogva, fekete haja szerteszét a párnán és az arcán; ő volt a legártatlanabb az egész világon.
- Mennyi az idő? – nyöszörögte Kylo anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. Az újságírón keresztül vágtatott a bűntudat, hogy felkeltette.
- Négy óra múlt, azt hiszem – felelte Hux, majd a szekrényről felvéve a cigarettásdobozát ült az ágyra a falhoz támasztott háttal.
- És te nem szoktál ilyenkor aludni?
- Felkeltettél – mondta Hux, miközben a szájába illesztett egy szál cigarettát. – Beszéltél álmodban.
- Umm tényleg? – kezdte dörzsölgetni a szemét. –És mit mondtam?
- Azt nem tudom – vont vállat, azzal rágyújtott. Az öngyújtó lángja hirtelen felvillant, majd ismét elhalt, hideg ürességet hagyva maga után.
- Biztos valami olyasmit, hogy az én narancsomnak van a legszeplősebb feneke a világon.
- Idióta – morogta Hux, ahogy elegánsan kieresztette a füstöt.
- Vagy a legpuhább bőre – folytatta Ren és se szó se beszéd fejét a másik ölébe hajtotta, úgy feküdt tovább. Felnézett rá, majd apró csókot nyomott Hux hasára – Olyan puha.
- Sértegetsz? –vonta fel szemöldökét Hux, majd szabad kezével Kylo haját kezdte birizgálni. Mint egy kiskutya. Egy neveletlen kiskutya.
- Bókolok.
- Még mindig nem megy.
- Mmm lehet – nyomott még egy puszit a hasára. Aztán még egyet és még egyet.
- Fejezd be – szólt rá Hux, mielőtt még elnevette volna magát.
- Tudtad – kezdte Kylo, ahogy a kezébe vette a másik kezét és bizonytalan köröket kezdett rajta rajzolni mutatóujjával. -, hogy én még sose dohányoztam?
- Mi?
- Ü-üm. Egyszer sem. Ki se próbáltam.
- Nem hiszek neked – ingatta a fejét Hux. – Pont te ne próbáltad volna.
- Pont én? – támaszkodott fel Kylo tettetett döbbenettel az arcán. – Ezt meg hogy érted, narancs?
- Pont Ben Solo, a nagy botrányhős ne élt volna már életében ilyen szerekkel – vonta fel szemöldökét szórakozottan Hux. – Majd el is hiszem.
- Meglepődnél – hajolt közelebb – milyen jó kisfiú voltam mindig is.
Ren érezte Hux szájában a dohány kesernyés ízét, ahogy ajkaira hajolt és megcsókolta. A másik férfi az egyik kezében a cigarettát tartva engedett, szabad kezével pedig azt a tökéletes fekete hajzuhatagot kezdte felfedezni az este folyamán legalább századszorra. (Fura lenne, ha megfésülné? Meg akarta fésülni.) Kylo, egyik lábát ügyetlenül átlendítve Huxon, a férfi ölébe ülve kezdte csókolgatni a nyakát, majd kulcscsontját.
- El sem hiszem – lehelte Hux, kissé elszörnyülködve. – hogy lefeküdtem Ben Soloval.
- Szeretnéd megtenni még egyszer? – pillantott fel rá vigyorogva.
- Megint? – sóhajtott.
Hux fáradt volt. Még fiatal korában sem csinálta ennyiszer egyetlen éjszaka alatt, pedig akkoriban sok hülyeséget csinált. – De el kell ismerni, hogy bérgyilkossal még nem bújt ágyba, vagy hírességgel; pláne nem mindkettővel egyszerre - Meg aztán régen is szexelt. A munkája miatt nem nagyon volt ideje mostanság ilyen semmiségekkel törődni. De ahogy az este egymásra találtak –végre- nem volt elég egy, két vagy akár három alkalom. Nem lett volna elég száz sem. És most is elég volt Kylora néznie, hogy késztetést érezzen arra, hogy haladéktalanul maga alá gyűrje azt a rohadékot, de maradék önkontrollját is megpróbálta összekaparni, hogy ne tegye. Ne hajnali négykor. Ne mikor már így is sajog mindene.
- Csak nem elfáradtál vénember? – billentette oldalra a fejét Ren továbbra is a férfi ölében ülve, lazán a vállaira téve a kezét. Mintha a legkényelmesebb széken pihenne.
Hux szívott egyet a cigarettájából.
- Nehéz vagy – mondta.
- Te meg egy cafat – vont vállat Ren.
- Mi? – kapott Hux kisebb köhögő rohamot, majd egy szánakozó vigyorral a képén megint megkérdezte: - Hogy mi vagyok?
- Újságíró létedre nem ismered ezt a szót? – ingatta a fejét Ren. – Szégyelld magad, Armitage.
Kylo alig észrevehetően mozgatni kezdte a csípőjét Hux ölében, előre-hátra.
- Mostanában amúgy sem voltam túl újságíró, nem?
- Hát tényleg nem.
Ren most már határozottan hozzádörzsölte kezdődő erekcióját a Huxéhoz, aki eddig próbált úgy tenni mintha még csak fel se tűnne neki a dolog. De közömbös arckifejezését teljesen tönkretette, mikor ajkain megvonaglott egy mosoly.
- Mit csinálsz? – kérdezte lassan.
- Ki? Én? – nézett szét a szobában Ren. - Semmit.
- A-hha – sóhajtotta Hux és lemondón szívott egy utolsót a cigijéből, majd az éjjelin lévő hamutartóban elnyomta.
- A dohányzás egészségtelen – jegyezte meg Kylo széles vigyorral a képén.
- Az emberölés is – fújta a másik képébe a füstöt. – kihullik tőle a hajad. Meg a kezedet is amputálni kell. Olvastam valahol.
- Biztos egy újságban. Azok írnak ilyen hülyeségeket.
- Igen?
- Ja. Ismerek pár újságírót és hát egyik se normális.
- Ó igen. Kiszámíthatatlanok – bólintott Hux egyetértően, aztán egy gyors és határozott mozdulattal lelökte magáról Kylot, majd rámászott. – Hallottam, hogy néha mindenféle figyelmeztetés nélkül seggbe basznak bérgyilkosokat.
- Majd vigyázok velük.
Hux a férfi feje felett a párnához szorította a csuklóit és teljes súlyával a matracba préselte Kylot, aki arcán egy pillanatra kétely suhant át, de mindenesetre hagyta a másiknak. Csókjukban nem volt semmi lágy, mert Hux olyan erőszakosan küzdött vele, hogy Ren mozdulni is alig bírt, nem hogy levegőt venni. Próbálta minél magasabbra emelni a csípőjét, hogy az a Huxéhoz dörzsölődjön, de nem volt elég.
- H-Hux – nyögte Kylo kétségbeesetten, hatalmas sötét szemei könyörgőn néztek fel rá a félhomályban. Igen, ez az. Pont így akarta látni ezt az elkényeztetet kölyköt. Ahogy kérleli és megalázkodik előtte. Ahogy minden lélegzetvétele érte van és hozzá igyekszik megszállottan.
- Mond – parancsolta Hux a fiatalabb nyakát csókolva.
- Kérlek, kérlek, kéh-haah-lek – lihegte elnyíló ajkakkal.
- Jó fiú – vigyorodott el Hux, majd egy gyors mozdulattal megszabadult a saját alsónadrágjától, az egyetlen ruhadarabtól, amit viselt és ami még elválasztotta a bőrüket egymástól. (Mivel Kylo nem adva a szégyenérzet látszatára, nem viselt semmit).
            A síkosítót az első alkalom után még visszatette a szekrény fiókjába, de aztán már nem foglalkozott ilyenekkel és az éjjelin hagyta, mert tudta, hogy Kylo úgy sem bír magával és jobb ha az ilyesmi kéznél van ezekben az esetekben. De ezúttal Hux önkényesen úgy döntött, hogy ő lesz felül, még ha ezen a másik meg is hökkent. A létező összes módon akarta Kylot. És a létező összes módon meg is fogja kapni.
- Tedd szét szépen a lábad nekem – simított végig a férfi combján, aki a döbbenettől pár pillanatig még mozdulatlanul feküdt és meredten bámult rá. Arca olyan vörös volt, akár egy jól megérett paradicsom, lélegzete pedig egyre szaggatottabb lett. Elfordította tekintetét Huxról és szégyenlősen motyogva valamit maga mellé, szétnyitotta a combjait.
- Ügyes fiú – térdelt a lábai közé Hux, majd egy pillanatra elgondolkodott. – Rakjunk valamit a derekad alá, rendben?
Válaszul csak hümmögést kapott.
Úgy tűnt Ren akkor veszett el végleg, mikor Hux neki állt gumit keresni, mert neki még hajnali négykor is fő a biztonság. Kylo amúgy sem tudta mire vélni ezt a hirtelen megfordult helyzetet. Hogy tudta-e, hogy Hux irányításmániás? Nos, igen még szép, hogy tudta. De nem gondolta, hogy ennyire. Nem mintha bánta volna. Sőt.
Hux visszatért és megcsókolta, közben kezével dolgozni kezdett Kylo merevedésén, mikor a férfi felcsuklott.
- Hux, én még…én még soha –
- Ren – állt le Hux és komolyan a másik szemébe nézett. – te még szűz vagy?
- Nem – vágta rá Kylo kezeivel eltakarva vörös arcát a másik tekintete elől. – Igen. Mármint nem. De abban az értelemben igen.
Hux pár pillanatig csak figyelte, ahogy a férfi idióta módon próbál elbújni előle, teljesen feleslegesen, mert alatta fekszik, aztán lágyan elmosolyodott és csókot nyomott a kezére. Arra a hatalmas kezére.
- Nem bánnád? – kérdezte Hux, mire Kylo fél kezével felkönyökölve hajolt hozzá egy csókért.
- Szeretném. Akarom. Csak megleptél, ez minden.
- Majd gyengéd leszek – mosolygott Hux, mire Kylo halványan felnevetett.
- Azt megköszönném.
- Enyém a megtiszteltetés – érintette még egyszer össze ajkaikat, majd hozzálátott. – Most beteszem az egyik ujja-
- Pontosan tudom, hogy mit fogsz csi-áu! - szisszent fel Ren és körmeivel Hux vállába mart. – Ez ne-áh! Ez – jesszusom! Basszus - haah!
- Ez eddig csak egy ujj Ren – jegyezte meg vigyorogva Hux. – Ha ilyen érzékeny vagy…
- Ne örülj már ilyen látványosan narancs – lehelte Ren a lepedőt szorongatva és helyezkedni próbált. – csak azért mert mo- jáá! Micsi-hhngh ? Most bettett-ééhl még ehh…?
- Nem. Ez még mindig csak egy ujj, csak elkezdtem mozgatni.
- Azt a ku –
- Na. Ez már három ujj.
- Hahh-! Mi a picsa lett a kettővel?! Ahztaa-huhh!
- Átugrottuk.
- Kapd be!
- Majd sort kerítek arra is – röhögött Hux és óvatosan mozgatni kezdte a kezét.
- Ahhh! Ez valójában nem is ro-hnnnh-


            Ahhoz képest, hogy este zuhogott az eső, reggelre még a nap is kisütött. Olyan volt, mintha az időjárásnak nagyobb kedve lenne a tavaszhoz, mint a télhez, aminek történetesen a közepén járt. Hux morogva állapította meg, hogy megint csak tíz után kelt. Ez mostanában szokásává vált volna? Az össze-vissza alvás sosem tett jót neki. Szüksége volt a rendszerre, különben könnyen nyűgössé vált.
Kicsoszogott a konyhába és főzött egy nagy adag kávét és mivel nem emlékezett, hogy Kylo írta-e valaha, hogy kávé ellenes lenne, bátorkodott kettőjükre méretezni az adagot. Ez egy olyan apró és jelentéktelen gondolatnak tűnhetett, amit más észre se venne, de Huxnál nagyon sokat jelentett. Ezzel maga számára is letisztázta, hogy komolyan gondolja a dolgot Rennel, még ha reggelre vissza is tért néhány kétely, amiktől az este varázsütésre meg tudott szabadulni.
            Kylo egy valóságos időzített bomba volt. Ez tény. Egy olyan férfi, akinek két élete van tele titkokkal és mindenféle álcákkal, nem a legbiztonságosabb partnerválasztás. De ugyanakkor Hux nem tehetett arról az izgatottan bizsergető érzésről, ami eltöltötte, ha belegondolt hogy ő az egyetlen aki ismeri Kylot és a titkait.
Kylo Ren csak az övé.
És most ez az, ami számít. Nem kellene semmi máson aggódnia.
Maximum azon, hogy mit készítsen reggelire. Na igen. Először eszébe jutott, hogy valami fölöslegesen fényűzőt és letaglózót csinál, amitől eláll a másik férfi lélegzete. És bár képes lett volna rá, nem akarta minden másodpercben Kylo orrára kötni, hogy mennyire megbolondul érte. Mer’ hogy ő amúgy nem is. De azért azt sem mondhatja, hogy szolgálja ki magát a hűtőből. Az mégis hogy nézne ki? Az igénytelenség netovábbja.
Szendvics?
Szendvics.
Igen, ez valójában működhet. Hux hirtelen úgy érezte, hogy a szendvicseket még az ég is erre teremtette. A szendvics maga az egyszerűség megtestesítője. Tökéletes.
De…hol a kenyér?


            Ren nagyjából egy órával utána kászálódott ki az ágyból, addigra Hux már felöltözve állt a konyhában, mert már megjárta a helyi bevásárlóközpontot, hogy kenyeret vehessen, felmosta a konyhát és megetette Milliet. Kylo úgy tűnt még túl fáradt ahhoz, hogy a felöltözés gondolata akárcsak megcirógassa a buksiját, így egy száll gatyában jelent meg a férfi mögött. Bár el kell ismerni, hogy azt meglepte, hogy bármi is volt rajta.
- Az én alsónadrágom van rajtad? – vonta fel szemöldökét Hux, persze már tudta a választ.
- Hát nem tudom, kinek van „write bitch write” feliratú alsója kettőnk közül – mutatta felé a fenekét, amin valóban ez a felirat díszelgett fehér betűkkel.
- Mentségemre szóljon, hogy ajándékba kaptam – emelte magasba a kezeit védekezőn.
- Kitől? – kérdezte Kylo leplezetlen féltékenységgel a hangjában, ahogy az előkészítőpultra könyökölt, amin Hux épp kenyeret vajazott.
- Phasmától – felelte, majd még gyorsan hozzátette – Tudod, az egyetlen barátomtól. Aki .
- Megúsztad – kacsintott Ren, majd hátulról átölelte a férfit.
- Mit csinálnál, ha azt mondom, nem tőle kaptam?
- Tiszteletben tartom a múltadat – merengett el Kylo. – De ha valaki rajtam kívül hozzád ér, vagy csak úgy néz rád, ahogy nem akarom, eltöröm a nyakát. A puszta kezemmel.
- Azt hittem te az a lövöldözős fajta vagy, hm – dudorászott Hux, miközben felvágta az asztalra készített paradicsomokat. A férfi a hátához simult és hosszan a nyakába csókolt.
- Nem akarom, hogy megírd azt a cikket – bukott ki Renből. – rólam. Azaz Ben Soloról. Tehát rólam.
- Én meg nem akarom, hogy embereket ölj – zümmögte Hux szórakozottan. – de sajnos nem álomvilágban élünk, mi?
- Azt hittem felizgat, hogy –
- Már megint ezzel jössz – lépett hátra Hux, ezzel ellökve magától a másikat, majd felé fordulva folytatta: - Ne csinálj, úgy mintha ez az egész az én hibám lenne. Főleg, hogy valójában a tiéd.
- Az enyém?
- Igen – sóhajtott Hux. – És igen tényleg felizgatott, hogy mindent tudtál azokról a gyilkosságokról, de a francba is Ren, azt nem gondoltam, hogy ez azért van, mert te követted el őket!
- Na, nem mindet – szúrta közbe Ren. – Csak a szervezet más tagjai –
- Lényegtelen – legyintett Hux. – Azt hittem valami elborult FBI ügynök vagy, vagy még inkább egy alvilági maffia tag. Neked meg van képed több hét masszív flörtölés után beköpni, hogy „hát szivi bérgyilkos vagyok”.
- Ott hagyhattad volna az egészet – jegyezte meg Ren óvatosan.
- Meg is tettem! – csattant fel Hux, aztán látva a másik ijedt arckifejezését halkabban folytatta. – De akkor már késő volt. Már nem tudtam…-
Néma csend állt be közéjük. Az a kínos fajta, amiből Hux legszívesebben sikítva tépte volna ki magát. Végül Ren szólalt meg.
- Hogy érted, hogy akkor már késő volt? – kérdezte tekintetét lesütve.
- Mert – kezdte Hux, de a torkára forrt a szó és pár pillanatig csak tátogott a megfelelő gondolatok után kutatva. – mert akkor már annyi mindent elmondtam neked. És már voltak érzéseim irántad. Így értettem. Nem számított, hogy mit tettél és…-
- És szerinted ez nekem milyen érzés? – Ren mosolya olyan keserű és fájdalmas volt, hogy Hux azt hitte helyben atomjaira hullik.
- Amióta csak az eszemet tudom, próbálom elnyerni a családom elismerését – folytatta Kylo. -, próbáltam olyan fiú lenni, akire büszkék lehetnek, akire odafigyelnek, aztán később mikor rájöttem, hogy ez a fiú nem létezik, olyan lettem, akit tudtam, hogy gyűlölni fognak. Kicsinyes bosszúból fejjel mentem a botrányok felé. Közben rájöttem, hogy az emberek le se szarják, hogy ki vagyok vagy hogy mit mondok, mi a véleményem, csak arra figyelnek fel, ha valami rémes pletyka szárnyra kap, arról, hogy kivel töltöttem az estémet.
Ren szabályosan remegett miközben egyre halkabban beszélt. Hux oda akart menni, meg akarta ölelni. Megnyugtatni. De nem mozdult, mert tudta, hogy ezt most a férfi el akarja neki mondani. El kell mondania. A titkot, amiről senki sem tud. Amit sosem mondott ki.
- Szóval játszottam. Mint mindenki – röhögött fel elgyötörten. – De közben jött Snoke.
- Snoke, aki kiképzett? – kérdezte Hux.
- A mesterem, igen – bólintott Ren; a szeme könnybe lábadt, a hangja elcsuklott, ahogy folytatta. – Tudom, úgy meséltem neked, hogy munkát ajánlott nekem, de…de ez nem volt teljesen igaz. Ennél sokkal többről volt szó.
Hux remegő szájjal hallgatta Rent, aki egyre kisebb és kisebb lett, ahogy összehúzta magát.
- Nem akkor találkoztam vele először – mondta Kylo. – Sokkal hamarabb kiválasztott minket, hetünket.
- Mi? – lehelte Hux, egy pillanatra a kezét a szája elé téve.
- Kicsi voltam – Kylo arcán most már határozottam legördült egy könnycsepp, de Hux nem volt benne biztos, hogy a férfi ezt észre vette egyáltalán. – Talán hét vagy nyolc éves. A dada, akit a szüleim vettek fel, hogy vigyázzon rám, mindig ugyanarra a játszótérre vitt. Minden délután. Nem ismertem senkit. Én nem járhattam iskolába, mert a szüleim túl híresek voltak. Magántanulóként nem voltak barátaim és nem is tudtam, hogyan szerezhetnék, ha a saját anyám nem veszi észre, ha elbújok egy napra előle.
- De ott volt ez a férfi – folytatta Ren, mintha egy rossz komédiát adna elő. – Mindennap ott volt. Fekete napszemüveget viselt. Aztán egyszer odajött hozzám; leült velem beszélgetni. A dajkám, az az idióta természetesen semmit sem vett észre. Tini lány volt, aki ezt az időt arra használta, hogy a pasijával telefonáljon. Szóval beszéltünk. És olyan kedves volt. Érdekelte, hogy mit játszok, vagy hogy ki a kedvenc akcióhősöm. Én soha senkit nem érdekeltem Hux. Senkit.
- Kylo – lépett közelebb Hux, de ahogy Ren legyintett, inkább megállt. És várt.
- Minden héten eljött. És nem csinált mást csak beszélt. És játszott velem. Közben észre sem vettem, hogy olyan dolgokat mond nekem, amiket egy gyereknek nem lenne szabad. Mert egy gyerek olyan hiszékeny. Hogy milyen szörnyű világban élünk. Hogy az emberek rosszak és nem szeretnek. A szüleim nem szeretnek és nem érthetnek meg soha. Aztán egy nap nem jött többé.
- És aztán? – kérdezte Hux, bár tudta, hogy a másikat mennyire felzaklatja, hogy erről kell beszélnie.
- Nagyjából tíz évvel később bukkant fel megint. De nem ismertem meg. Csak egy fószer volt, aki felsegített, miután pár homofób srác agyonvert az utcán és aki javasolta hogy jelentkezzek katonai fősulira.
- Így kötöttél ki a tengerészgyalogságnál?
- Igen. És mikor a nagybátyám elbocsájtott, ő ismét felkeresett. És hirtelen megint az a magányos kisfiú voltam, aki nem jó semmire, és aki senkit sem érdekel. Nem munkát ajánlott nekem. Hanem egy másik életet. Én pedig kérdés nélkül elfogadtam.
- Kiképeztek, hogy hogyan öljünk embereket – folytatta Ren. – de ez nem a csatatér. Nincs háború és mi mégis parancsra gyilkolunk. Nem tudok rendesen aludni. De nem léphetek ki.
            Kylo addig hátrált, amíg a falnak nem támaszkodhatott a hátával. Kézfejével megtörölte a szemét majd az orrát. Csúnyán sírt. Nem úgy ahogy egy romantikus filmben szokás - éppen hogy csak. A szája minduntalan megpróbált mosolyogni, mintha ezzel próbálná leplezni a könnyeit, de az egész fájdalmas grimasszá torzult.
- Olyan vagyok mint egy törött váza, amit újra és újra leejtenek, a darabjaira esik és megpróbálják összeragasztani – nevetett Ren keserűen. – de a szilánkok mindig összekeverednek és már egyik sincs a helyén, néhány hiányzik is… Gyűlölöm a bulikat! – fakadt ki. – A zene dübörög, megfullaszt a füst és az izzadt emberek bűze, senki sem fér el mindenki neked megy. De Ben Solo szereti. Nem akarok embereket ölni, nem akarok ezzel pénzt keresni…de Kylo Ren igen. Ő ezt teszi, gond nélkül.
            Hux nem számított erre az érzelmi kirohanásra; sosem tudta, hogyan vigasztaljon meg másokat és ahogy a következő pillanatban Ren úgy nézett fel rá, mint aki a napot látja felragyogni maga előtt, mindent elfelejtett, amit mondani akart. Amit valaha mondani akart.
- Aztán itt vagy te – mosolyodott el Kylo. – Veled önmagam vagyok. Nincsenek titkok, nyílt kártyákkal játszunk. Sosem hittem, hogy valaha még én, én lehetek. Hogy ez az ember létezik még egyáltalán és nem csak összezavarodva a sok szereptől vánszorog a sötétben.
Hosszúra nyúló pillanatokig egyikük sem szólalt meg.
- Bocsánat – mondta Ren. – hogy ezt így hirtelen rád zúdítottam. Nem kellett volna. Nem volt jogom –
Hux nagyot sóhajtva magához rántotta a férfit és átkarolta. Csak szorította magához, amíg Kylo lélegzetvétele le nem lassult és meg nem nyugodott.
- Neked mindig muszáj drámázni, ugye – vonta össze a szemöldökét Hux, ahogy elhajolt, hogy pólója ujjával megtörölje a másik arcát, majd kezével félresöpörje az eltévedt hajtincseket. Kylo elnevette magát.
- Nem tehetek róla.
- Mondta a drámakirálynő.
- Jól van na.
- Ren – komolyodott el hirtelen és fogta a kezei közé a férfi arcát.
- Hm?
- Ki a kedvenc akcióhősöd? – kérdezte Hux.
- Mi van? – vigyorodott el, aztán ahogy a másik belecsípett az arcába, csak értetlenül bámult vissza rá.
- Azt hiszed a te féltékenységed veszélyes – kezdte Hux. – de várd meg míg megismered az enyémet. Nem dolgozol többé annak a férfinek.
- Armie.
- Azt hiszem nem érted Ren. Soha többé nem parancsolhat neked senki sem, csak is én. Hozzám tartozol – magyarázta Hux, miközben a másik arcát cirógatta. – Mert szeretlek. Ezt még soha nem mondtam senkinek, szóval próbálj meg úgy viselkedni, mint aki méltó rá.
Kylo szeme ismét könnybe lábadt, de úgy tűnt ezúttal nagyon igyekszik úrrá lenni az érzésein és csak szaporán bólogatott. Hux szavai kemények voltak, érintése viszont olyan gyengéd, mint mikor egy anya az újszülöttjét tartja a karjaiban.
- Engem érdekelsz Kylo. De azt tudnod kell, hogy rémesen birtokló típus vagyok és önző. Ó de még mennyire. Nem osztozom senkivel. És nem kímélek senkit aki ahhoz nyúl, ami kedves nekem.
- Ömm most szerelmet vallasz, vagy a tulajdonoddá teszel – kérdezte halkan Ren. – mert már nem tiszta.
- Pontosan – vigyorodott el Hux. – Mind kettő.
Kylo ösztönösen hajolt a másik csókjáért, ahogy az felemelte az állát.
- Nem léphetek ki Hux – suttogta Kylo ahogy elváltak ajkaik – meg fog ölni.
- Akkor mi öljük meg – mondta Hux.
- Ez te sem gondolod komolyan narancs. Nem tudod milyen veszélyes. Hogy mire képes.
- Ő pedig nem tudja, hogy én mire vagyok képes – nyomott egy esetlen puszit Kylo orrára. – Reggelizzünk.


            Az egész olyan abszurdnak hatott; ahogy leültek egymással szemben az asztalhoz és Hux odatolta Kylo elé a tányért, amire a reggeli szendvicsét helyezte, a másik meg csak az állát a tenyerébe támasztva figyelte mindenegyes mozdulatát.
Aztán ahogy egy pillanatra sikerült elszakítania tekintetét Huxról, lenézett a tányérjára és elkerekedett szemekkel pislogott maga elé.
- Öö remélem nem baj, hogy csak szendvicset csináltam – kezdet mentegetőzni Hux, ahogy meglátta a másik döbbent arckifejezését. – Csak gyorsan összedobtam valamit.
Kylo még mindig nem felelt.
- Nem szereted a szendvicset vagy…? – kérdezte Hux, mikor már kétszázszor megbánta, hogy nem készített valami extrábbat.
- Te levágtad a kenyerem héját –ragyogott fel Ren arca, ahogy felnézett rá.
- Igen – vakarta meg a tarkóját - Rémlett, hogy írtad még anno, hogy nem eszed meg és nem akartam, hogy ott maradjon.
- Soha senki nem vágta le a kenyerem héját – mosolygott Kylo hálásan és mivel félő volt, hogy megint elsírja magát Hux áthajolt az asztalon, hogy ajkukat összeérintse.
- Szeretlek – suttogta Ren kuncogva. – Kurvára beléd bolondultam Armitage Hux. Szeretlek. Olyan nagyon szeretlek
Huxnak meggyőződése volt, hogy Kylo túl sokat mondja, hogy szereti. Ez nem normális. Nem egészséges. Ugye?
De olyan nagyon jól esett hallani.
- Na jó – sóhajtott Ren és se szó se beszéd felállt az asztaltól és eltűnt a hálószobában, mikor vissza jött a telefonja volt a kezében és azon pötyögött valamit. Hux értetlenül figyelte a folyamatot és kicsit mérges is lett, hogy hirtelen ignorálva lett.
- Kinek írsz? – kérdezte Hux.
- Kész – tette le a telefonját az asztalra Kylo. – most dobtam vissza az összes munka felkérésem.
- Mi?
- Nem bérelnek fel többé. Befejeztem.
Hux kezéből kiesett a szendvics.
- De így te se írhatod meg azt a cikket – folytatta Ren.
- Az anyád meg fog ölni – pislogott nagyokat Hux.
- Hát még ha rájön, hogy elvetted a fia szüzességét – húzta el a száját.
- Basszus.

2 megjegyzés:

  1. (Épp a kapis paplan-bunkeremben zabálok narancsot és rendezgetem ábécés sorrendbe a gyógyszereim; Kylot szeretettel várom, pámpárámm.)
    Szóval, ahogy szoktam, intelligens agyfaszt meg visongásra való hajlamot ("Te levágtad a kenyerem héját.") kaptam, csupa-csoda jó értelemben. Gyémántkoronát kapott a mai napom, köszönöm, uhh ( ・ั₃・ั )ว♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (Ha narancs van, Kylo megy - ez nem kérdés)
      Az én vigyorom meg már szétrepesztette a pofám a komidat olvasgatva úgyhogy puszikállak érte erősen (✿◠‿◠) Kuszunúúm hogy írtál! Most megmentetted az estém (és az amúgy elég kaki hangulatom) <3

      Törlés